Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Rozs András: A sellyei uradalom javai 1747-ben
2. Népesség, társadalom összeírásunk adatai szerint a sellyei uradalom 1747-ben számba vett 17 községében, a hozzájuk tartozó 16 pusztával együtt, hozzávetőlegesen mintegy 300C ember élt. 10 Ez a népesség 317 telkes jobbágyi családon, 235 telkes jobbágyok felnőtt fiainak és testvéreinek családjain, 21 házas zselléri és 39 hazátlan zselléri családon oszlott meg. A 60 évvel azelőtti felmérés falvanként 1-7 családjához képest ez feltétlenül bizonyos népességnövekedést jelent. Túlzásnak tarthatjuk tehát egy 1745, évi vármegyei jelentés írójának állítását, miszerint egy faluban*átlag 2-15 lakos él Baranyában, valamint a 15-20 lakost csak 31 község haladja meg, 1 ' hiszen uradalmunk egy községében, 1747-ben átlag 183 ember lakott. Egy községben átlag 19 telkes jobbágyi család, telkesek fiainak és testvéreinek átlag 14 családja, 1 házas zselléri és 2 hazátlan zselléri család élt; egy községre jutott átlag 36 család. A legtöbben települtek meg Nagyfaluban és Ócsárdon, tehát azokban a községekben, melyek távolabb estek a Dráva kiöntéseitől és így viszonylag a legjobb termőtalajjal rendelkeztek. A nagy felületű vadvizekkel, tartósan árvizekkel borított, lápos, mocsaras részekkel bővelkedő területeken megélni kényszerülő ormánsági falvak lakosságszáma a felét sem érte el az előbbi két községének - az uradalmi központ, Sellye kivételével. Az uradalom legkisebb lélekszámú falvai az újonnan települt Tapolca, Jánosi és Szopok voltak. A gazdálkodó jobbágynépesség rétegeződése a 18. század közepén még nem volt előrehaladott. A telkes jobbágyok és zsellérek aránya ekkor még egyértelműen az előbbiek jelentős többségét jelentette. Valamivel nagyobb mérvű differenciálódás ment végbe a 18. század első felében a telkes jobbágyokon belül, bár még ez sem jelentett jelentős különbségeket. A telkes jobbágyok között ekkor még számarányban a legtöbb volt az egész telkes jobbágy. A török utáni idők földbősége és szabad földhasználata idején jóval több lehetett az egész telkesek száma, az azóta eltelt alig több, mint fél évszázad alatt pedig a rendelkezésre álló földek összterülete még nem szűkült annyira, a földesúri majorsági területek még nem bővültek annyira, hogy jelentősebb differenciálódás jöhetett volna létre a jobbágyok között. Mindenesetre a század közepe éppen átmeneti időszak; a földesurak ebben az időben kezdték kizárni a jobbágyokat a puszták használatából, ekkor kezdték el kialakítani az állandó telekszervezetet. Ekkor azonban, a 18. század negyvenes éveiben a jobbágyok közötti differenciálódás az egész-, a fêlés a harmad-negyed telkesek nagyobb számát jelentette, a töredéktelkesek száma, különösen pedig a negyedtelek alattiak száma még elenyésző volt. A nagyobb községekben a rétegeződés előrehaladottabb fokot ért el (Nagyfalu, Sellye, Ócsárd). A telkes jobbágyok valóságos differenciálódását, vagyoni helyzetük reális különbségeit azonban forrásunk nem tükrözi tökéletesen a végleges telekszervezet kialakulásának hiánya miatt (lásd még később). A vidék lakosságszáma nemcsak a föld eltartóképességének fokozatos javulása révén, a természetes szaporodás által, hanem a telepítések és a belső migráció 16 A telkes jobbágyok (hospites), azok családos fiai és testvérei (filii vei fratres, uxorati), valamint a házas (inquilini) és hazátlan zsellérek (subinquilini) családjaira 3, illetve 5 főt számolva, hozzájuk adva az egyedülálló családtagok (inuxorati) számát, 2395, illetve 3619 főt kapunk. E számok középarányosa: 3007. Az özvegyeket (vidua) nem számoltuk hozzá az összlakossághoz, mert őket az összeírok a legtöbb esetben a telkes gazdák, ill. a zsellérek számába beszámították. 17 Baranya múltja . . . II.: id. mű, 574—575. I. Németh Béla idézi Baranya vármegye 1745. okt. 5-i közgyűléséből származó feliratot Mária Teréziához.
