Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Viták a Területvédő Liga nemzetiségi bizottságában 1920 júliusában

A helyes utat ezen kérdés tárgyalásánál talán az fogja megadni, ha a nemzetiségek elégedetlenségének okaira rámutatunk, s az autonómia mértékét ahhoz szabjuk, hogy a múltban mi fájt a nemzetiségeknek s igyekszünk a súrlódási lehetőségeket ezek értelmében kiküszöbölni. A nemzetiségek elégedetlenségének egyik oka volt a magyar nyelvnek erőszakolása az iskolában, hivatalokban, és a közélet minden viszonylatában; a másik ok pedig a helytelen közigazgatásban keresendő. Hogy a nemzetiségeket megbékítsük, a legszélesebb alapon teret kell engedni kulturális és nyelvi érvényesülésüknek és a közigazgatást saját kezükbe kell adni. Ha így a közigazgatási közegek hibájából a népet sérelem éri, nem fogják azt többé a magyarság rovására írni. Mivel a tót autonómia természetszerűleg prejudikál a többi nemzetiségnek, azt tartottam elsősorban szem előtt, hogy a többi nemzetiségnek adandó jogok kellő összhangba legyenek hozhatók egyrészt a tót autonómiával, másrészt a magyar állam ezer éves struktúrájával. Sokkal messzebb mentem «I a jogkiterjesztésben, mint ahogy az az 1868-iki nemzetiségi törvényben a nemzetiségeknek biztosítva volt. Nem is annyira a magam egyénisége szabta meg ebben a mértéket, mint az a helyzet, melyet Jászi szerencsétlen nemzetiségi politikája teremtett, a wilsoni elvek érleltek, s a cseh megszállás még jobban kiélezett. Mégis a jelen tervezet jóval a Jászi-féle néptörvények adta jogkörön belül mozog, és nem jelent sem „Keleti Svájcot", sem foederatív köztársaságot. A nyelvi engedmények megadása nem okoz nagyobb nehézséget, de a közigazgatási autonómia mikéntje már sokkal bonyolultabb, mert a tótok, rutének, és a németek közül is sokan a területi autonómia megadását kívánják. Ilyenformán nagyobbszámú „corpus separatum" keletkeznék az ország perifériáin, amit mindenáron el akartam kerülni. Úgy terveztem tehát a területi autonómiát, hogy amellett az állam egységes struktúrája ne érintessék. Ebben segítségemre volt a több megyét magában foglaló autonóm egység (kerület) gondolata, mely úgy tudom, a tervbe vett közigazgatási reform egyik leglényegesebb szempontja, amelyhez a jelenlegi belügyminiszter úr is hozzájárult. A közigazgatás decentralizációjával egészségesebb vérkeringés indul meg az állami organizmusban egyrészről, másrészről viszont Budapest is elveszti mindent absorbeáló befolyását, mely annyira korrupttá tette egész közéletünket, amint a két forradalom eseményei erre szomorúan rávilágítottak. E mellett azonban megtartottam az ország régi évszázados hagyományokon nyugvó berendezését. Megtartottam a község, járás és megye szerint való tagoltságot, és úgy képzelem, hogy a lehetőségek szerint nemzetiségi járásokat és megyéket kellene létesíteni, melyek a nemzetiségi kerületet alkotják. Ezen kerületek mindegyikét megfelelő autonóm jogkörrel kell felruházni. Ezen nemzetiségi kerületek egyike volna „Szlovenszko", mely így ugyan területi autonómiát élvezne, mivel azonban az ország egyéb kerületei is gyakorolnak autonóm jogokat, az államegység a legtávolabbról sincs érintve. A legjobb akarattal sem lehet azonban a nemzetiségi járásokat, megyéket és kerületeket nyelvi tekintetben teljesen egységessé tenni. Mindenütt lesznek minoritások, melyek azonban azon a területen élvezni fogják a kisebbség jogait. (A 4044/1919. sz. kormányrendelet alapelvei szerint.) Egyébként is a kisebbségek kellő érvényesülése szempontjából mindenféle választásnál (községi, törvényhatósági, egyházi autonómiai, országgyűlési képviselőválasztási stb.) nemzetiségi választókerületeket tartok szükségesnek a községenként! választás életbeléptetésével. Ennek a megoldásnak egyik előnye, hogy a nemzetiségi egyenetlenkedések lokalizálhatok s nem válnak országos bajokká. (Ha például a ruténeknél volna valami nemzetiségi súrlódás, annak nem kellene szükségképp az egész országra — országgyűlésre — kihatni, mert azt saját hatáskörükben is elintézhetnék.) A tótok az ő autonóm területüket Slovenskonak nevezik és ez mégsem állam az államban, mert jogköre nem nagyobb, mint bármely más kerületé. Nem is lesz Slovensko és valamely más magyar kerület között más különbség ilyenformán, minthogy ott tót, itt meg magyar az adminisztráció nyelve. Egy-egy nemzetiség egyetemét pedig nem a kerület, hanem az illető nemzetiség minisztere fogja képviselni. A nemzetiségi kérdés autonómiai keretekben való megoldásának jelentős előnye, hogy nem állapít meg fixumot, csupán maximumot. Már most az egyes nemetiségektől függ, hogy ebből a reális viszonyoknak megfelelően mit tudnak, vagy akarnak megvalósítani. (A rutének valószínűleg a magyar szolgálati nyelv mellett döntenek; a németek a magyar és német nyelvet párhuzamosan akarják használni.) Jelen tervezet a tótság képviselőivel történt beható és sok félreértést eloszlató tárgyalás eredménye. A minimuma annak, amivel a tótságot ki lehet elégíteni. A magyar nemzeti érzésnek ezt az áldozatot meg keli hoznia, mert különben az ország integritása meg nem menthető. Mégis a megegyezésnek őszintének, becsületesnek, hátsó gondolatoktól mentes-