Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Viták a Területvédő Liga nemzetiségi bizottságában 1920 júliusában

Talán várjuk azt meg. Ha nem sikerül, még mindig lehet szó arról, hogy mily egyesületeket hívunk meg. Azokat is meg kell hívni, kik ebben a kérdésben szakértők. Lehet, hogy az Ébredők nagy egyesület, de nem foglalkoztak nemzetiségi kérdéssel. De itt van pl. Jancsó Benedek,

87 ki nem tagja úgyszólván semmiféle egyesületnek. Refus után a Liga ne kösse le magát.

88 Jöhetnek idők, mikor mások jobban lesznek nemzetiségi vezérek, mint ezek most. Müller Kálmán: Talán jó lenne, ha Bleyerrel beszélek és megmagyarázom, hogy ezen visszautasítás után a Liga nem fogja hivatalosan újból meghívni az urakat. De a tárgyalások folytatása az ő és a minisztérium érdeke is. Bizonyos előkészületek vannak a minisztérium ellen Rubinek részéről is. Elő fogom neki adni, amit az előbb br. Perényi mondott. Nem tartom hivatottnak se Hubert, se a többit, hogy a németséget ők képviseljék. Ha rá kerül a sor, be tudnám bizonyítani, hogy nem szabad őket így tekinteni, s a sváb nép sem ismeri el őket olyannak. Ha azt vesszük észre majd a tárgyaláson, hogy az egyes vezérek csak tisztán személyi érdekből képzelik be maguknak a vezéri tisztet, akkor a legélesebb harcot kell ellenük megindítani. Gálocsy: Nagyon köszönjük és felkérjük is. Van azonban a levélben egy kitétel, éspedig az, hogy nem szabad a nyilvánosság előtt a nemzetiségi kérdést tárgyalni. Ez csak ránk vonatkozik az ő felfogásuk szerint, de rájuk nem. Mert minden nap, a Neue Post minden számában beszélnek a nemzetiségi területi autonómiáról. Beleviszik a köztudatba, hogy a területi autonómia meg van már adva. (Gyalázat! Felkiáltások.) A tót autonómia tervezetet Bleyer titokban adta át és kérte, hogy a nyilvánosság előtt a dolog ne pertraktáltassék. De ugyanakkor ők tót nyelvre fordítva, sokszorosítva át akarták küldeni a Felvidékre. Nyugatmagyarországon a területi autonómia már meg van. Tessék ezt tudomásul venni. Tehát nem lehet nekünk homokba dugni a fejünket. Tessék nekik a dolgot visszavonni. Szontagh: Bleyerrel nem tárgyalunk. Gálocsy: Hisz itt csak arról van szó, hogy Bleyer küldje el őket ide. Okolicsányi László: Személyesen kapták Dvorcsák, Kmoskó stb. az első megbeszélésre a meghívást. Hivatalosan tehát ne hívjuk meg őket. De a nemzetiségi minisztériumot kérjük fel, hogy a nemzetiségi kérdést ismerőket hívja meg a mi értekezletünkre. Egyáltalában nem ösmerem el őket vezéreknek és nem képviselik az illető nemzetiségeket, ők csak szakértők. Gálocsy: A múlt ülésen a tót autonómia tervezet volt a szőnyegen. Nem kellett senkinek, se nekik, se nekünk. Vannak sérelmes rendeletek, melyek nagy bajoknak kútforrásai. Kérem az urakat, a véleményüket erre előadni. Okolicsányi László: A helyzet itt nem oly tiszta, mint a tót autonómiánál. Mert azt az összes urak teljes egészében elutasították, de a 4044-et már jónak látnák. Pedig itt vannak oly kitételek, melyek veszedelmesek és jó volna őket hallani. Ez a rendelet abból a szempontból vonandó szigorú kritika alá, mely oly intézkedéseket tartalmaz, melyek ellentétesek a tételes közjoggal, de amelyek egyáltalában nem szükségesek a nemzetiségi igények kielégítésére. Ha ez tényleg végrehajtásra kerülne, rettenetes bábeli zűrzavar keletkezne. A közigazgatás létszámát 4—5-szörösre kellene emelni. A rendelet szerint minden törvényhatóság maga állapítja meg hivatalos nyelvét. Erre nincs szükség nemzetiségi szempontból. Elég, ha a közgyűlésen maga nyelvét használhatja, a beadványokat az ő nyelvén el kell fogadni. De arra sincs szükség, hogy Liptónak joga legyen Fehér megyének tót nyelven tanítani. De talán felolvasom a rendeletet, s szakaszonkint vizsgáljuk meg a dolgot. (Olvassa a 4044/1919. M. E. rendeletet.)

89 Első szakasz: Erre semmi szükség nem volt. Ez ugyanis bent van az 1868-ban. Második szakasz: A magyar országgyűlésen való felszólalás jogával nem hiszem, hogy hasznára lenne a nemzetiségeknek. Senki meg nem értené őket. Harmadik s z a k a s z: Szórói-szóra végre van hajtva 1868 óta, csak a nemzeti kisebbség kifejezést vagyok kénytelen kifogásolni. A magyar közjog csak egy nemzetet ismer, a magyart, melynek különböző anyanyelvű polgárai vannak. Negyedik szakasz: Ez a szakasz tökéletesen halomra dönti az egységet. 1868 szerint minden törvényhatóságnak hivatalos nyelve volt az államnyelv. Az illető törvényhatóság területén alkalmazásba jött az ott dívó nyelvek közül még az, melyet 1 5 kívánt. 87 Jancsó Benedek történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a nemzetiségi kérdés szakértője. A Bánffy-kormány idején a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályának munkatársa volt. 88 Refus: visszautasítás, Miután ti. a nemzetiségek képviselői visszautasították a részvételt a vitán. 89 Függelékben (II.).