Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Viták a Területvédő Liga nemzetiségi bizottságában 1920 júliusában

mert az 1868/44. tc. rendelkezéseivel merőben ellenkezik. Rendelet pedig törvénynek nem derogál. S dacára, hogy mindezt tudom, még sem támadom ezt a rendeletet. Hiába mennek túl egyes rendelkezései az 1868-iki törvényen. El kell gondolni csupán, hogy ez is politikából adatott ki. Nyugatmagyarországon a helyzet annyira volt, hogy a Landtag összeüléseire nézve már ki volt írva a választás. Az az ellen való akcióban Huber képviselőnek nagy része van. Végveszélyben voltunk akkor, mondotta Bleyer. De Huber és Zsombor kitűnő munkát végeztek, hogy vissza tudták csinálni az egészet.

39 Hogy a rendeletről kevesen tudnak, annak oka a román megszállásban keresendő, amikor nem volt lehetséges a közzététele.

40 Itt szomorúan látom, hogy nincs meg az egyetértés a nemzetiségi kérdésben. Ez igen kényes kérdés. Lelkem mélyéig meg vagyok győződve, hogy e válságos órában a legfontosabb ügy. Ezzel áll és bukik a magyar integritás helyreállítása. Ha a nemzetiségi kérdést szakavatott kézzel, megfontoltan, jóakarattal kezeljük, s főképpen ha bizalommal vagyunk egymás iránt, akkor győztesek leszünk. Főképp a bizalom nagyon fontos, mert itt látjuk, hogy mit tesz az: nemzetiségi állam. Ha nem bízunk egymásban, hogy mindannyian az egységes Magyarországot akarjuk, akkor következik be olyan lépés, mint aminő a Ligák Szövetségének előterjesztése volt, hogy az eddigi nemzetiségi politika hibás, és hogy a nemzetiségi kisebbségek minisztériumát szüntessék meg. Ez a legnagyobb szerencsétlenség volna. Akkor a magyarságot a legnagyobb vádaknak tennénk ki. Újabb könnyű eszközt adnánk az izgatóknak, igazolván azt is, hogy a magyarok semmit sem akarnak adni a nemzetiségeknek, éppúgy elnyomva kívánják tartani, mint azelőtt. Egyéni természetemnek a huszáros megoldás felel meg, én is huszár voltam. Éljen a fegyver és Horthy! Azt hiszem azonban, hogy legalább egyelőre erre nem vagyunk képesek. Bleyer személye pedig én előttem a legtisztességesebb magyar ember, aki létezik. Huber: Én is hangsúlyozom ezt. Gálocsy: Akkor, amikor egymással szemben állunk vélemények tekintetében, akkor is működhetünk együtt. Mindenki megmondja, hogy ki ellen mily kifogása van. Amikor valaki országos politikát csinál, akkor nem lehet kitérni az elől, hogy személyével ne foglalkozzanak. Mi Bleyert csak úgy ítéljük meg, mint politikust. Kayser: Javaslom ismét, hogy ne csak az autonómiajavaslatot, hanem a 4044. sz. rendeletet is vegyük tárgyalás alá. S nagyon jó lesz, ha megmondjuk egymásnak az igazságot. Igaz hazafiakat láttok itt. Huber: Szemben az elnökkel kijelentem, hogy nemzetiségi kérdés van, mert ha nem volna, olyan sokat nem beszéltünk volna már eddig. Nemzetiségi kérdés volt mindig, de mindig becsületesen oldotta meg a magyarság. Mindig toleráns nemzetiségi politikát csinált. Éppen ennek következménye volt, hogy együtt maradtunk. így volt ez a XIX. században is. Minden egyes nagyunk, Kossuth, Deák, Eötvös, valamennyi a régi tisztességes magyar nemzetiségi politika alapján állottak. A 68-as törvény is ilyen volt. Később történt az eltérés. Erről hosszabban fogok beszélni. Kérem, Tisza István 1917-ben mondott egy beszédet, amikor már ellenzéken volt. De elmondhatta volna ezt a beszédet akkor is, amikor kormányon volt.

41 Ebben különösen a németség sérelmeit panaszolta elő. A legmagyarabb államférfiak egyike volt, az első, aki azt mondotta, hogy nem jó ez az iskolapolitika, mely az utolsó évtizedekben következett. Ez a nép már levelezni sem tud, stb. Ezen segíteni kell. Érintkezésbe léptünk e beszéd után Tisza Istvánnal négyen vagy öten 1917-ben. A bizottság elnöke Herczeg Ferenc volt.

42 Azt hiszem, az ő magyarsága ellen nem lehet kifogás. Sokszor találkoztunk és megtanácskoztuk, hogy mit kell tenni. Már akkor programmot állítottunk fel. A program a következő pontokból állott: A német kultúra emelésére kérjük és követeljük, hogy a tanítási nyelv a népiskolákban német legyen. A kormány járuljon hozzá., hogy német kultúregyesületeket alakíthassunk. Tisza István mindezt helyeselte. De jött a felfordulás. 1918. október végén Brandsch az összes németség nevében deklarációt tett a régi országgyűlésen.

43 Erre felhatalmazva nem volt, mert a szászok nem beszél39 Huber János nyugatmagyarországi képviselő és Zsombor Géza, e terület kormányzója. 40 A nemzeti kisebbségek egyenjogúságáról szóló rendelet 1919. augusztus 21-én kelt, de a hivatalos lap, a Budapesti Közlöny csak 1919. november 19-én tehette közzé. 41 Tisza István gróf, aki 1917. június 15-én mondott le a miniszterelnökségről, tíz nap múlva, június 25-én mondotta el e beszédét a képviselőházban. (Az 1910-re egybehívott országgyűlés képviselőházának naplója, XXXVI. k. 121-122. I.) 42 A bánáti sváb származású híres író vezetésével Blaskovits Ferenc, Bonitz Ferenc és Huber János tárgyalt Tiszával. 43 Brandsch Rudolf erdélyi szász képviselő a magyar parlamentben. Deklarációját az 1918. október 23-i ülésen olvasta fel. (KN 1910/XLI. k. 418-420. I.)