Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Viták a Területvédő Liga nemzetiségi bizottságában 1920 júliusában
gyar állam nyelve a magyar, addig az államnak kötelessége arról is gondoskodni, hogy minden polgárának alkalom adassék a magyar nyelv megtanulására. A nemzetnek saját nyelvét elhanyagolni nem szabad. Viszont az egyes nemzetiségi nyelvek tanítása épp olyan jogosult érdeke annak a lakosságnak, mint amilyen jogos követelménye az államnak az államnyelv tanítása. Igaz, hogy volt hibás tanítási módszer, voltak bizonyos túlzások és túlkapások. Ez azonban inkább sporadikusan fordult elő. Az egyik tanító nagyon kevés eredménnyel tanította a magyar nyelvet a másik annál jobban. (Kmoskó: az állami iskolákban általában rossz eredmény volt.) A tanítótól nagyon sok függött. A jövőben igenis gondoskodni kell, hogy hibák ne történjenek. A nemzetiségek jogos követelménye, hogy nyelvüket tanulhassák. De arról se mondhat le az állam, hogy az államnyelv ne taníttassák. Ha ebben egyetértünk, megvan az alap a további discussiókhoz. (Általános helyeslés.) Á közigazgatás terén mutatkozó hibák tekintetében elsősorban visszautasítom, hogy a Felvidék intelligenciája, mely az ország intelligenciájának jelentékeny részét képezi, ne szolgáltatta volna a legkiválóbb tisztviselőket a Felvidéken. Igenis, a Felvidékről kitűnő tisztviselőket kaptunk. És milyen hasznos volt az illetőknek, hogy a magyar nyelvet megtanulták és érvényesülni tudtak az egész országban mindenütt. Ez az országnak is érdeke volt, mert nagyobb reservoárból meríthetett szellemi erőket, de az illetőknek is érdeke és előnye, mert így érvényesülni tudtak. Azt sem vagyok hajlandó aláírni, hogy ezek nagyon alsóbbrendű erkölcsi színvonalon állottak volna. Voltak ilyenek is közöttük, éppen úgy, mint a tiszta magyarok között. A zsidókkal való paktálás kérdését is ismerem. Azt tartom azonban, hogy e tekintetben inkább a zsidóság hibáiról és bűneiről kellene beszélnünk, akik azt a tisztviselőt körülvették, behálózták, s nem minden ember bír egyforma erkölcsi ellenálló képességgel. Voltak olyanok, akik megtántorodtak és a zsidó befolyásnak engedve, az egyenes útról letértek. 16 A nemzetiségi kérdés helyes megoldásának legfőbb követelménye a tiszta, jó, pártatlan közigazgatás, különösen a nemzetiségi vidékeken. Mint megyém 17 közigazgatási bizottságának kiküldöttje, számos vizsgálatban vettem részt, melyek egyes jegyzők ellen folytak. Ismerem a visszaéléseket. Tudom azonban, hogy nem azért történtek a visszaélések, mert a lakosság nem értette az állam hivatalos nyelvét. A közigazgatásban előforduló hibákat, valahányszor arra rájöttünk, a legszigorúbban büntettük, Nem egy ilyen fegyelmi eljárásban vettem részt magam is. Nem gondolnám, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásának egyetlen helyes módja a területi autonómia volna, mely az előttünk ismeretes tervezetben foglaltatik, mert a nemzetiségi kérdés megoldásának csak úgy van értelme az állam szempontjából, de a nemzetiségek szempontjából is, ha az állam egységes konstrukcióját fenn tudjuk tartani és biztosítani. Ezáltal elejét vesszük annak, hogy a nemzetiségek a jövőben valamikor megint olyan megrázkódtatásnak legyenek kitéve, mint amilyen alatt ma szenvednek ők is és az ország is. Hogy a nemzetiségek érvényesülni tudjanak, annak a feltételei meg vannak adva a vármegyei autonómiában. Ebben a legmesszebbmenő módon érvényesülhetnek. (Huber: ez Bleyer gondolata.) Ez nem fog az állam egységének semmiféle bántódásával járni, még akkor sem, ha a megyebizottság tagjai között tótok lesznek többségben. Ennek törvényes akadálya már ma sincs, s az állam egységes megbontásához így szó sem férhet. 18 Gálocsy: Magam voltam Torda-Aranyos vármegye közgyűlésén 1917-ben, ahol oláh ügyvéd tüntetésből beszélt oláhul akkor, amikor Magyarországot az erdélyi határról is fegyverrel fenyegették. 19 Hogyha ezt lehurrogták, helyesen tették. (Általános helyeslés.) Kmoskó: Csak arról van itt szó, hogy amikor a beválasztott parasztok akartak tótul beszélni, akkor is lehurrogták őket. Okolicsányi László: Ä főispántól tudom, 20 hogy pl. Versecen az egész tárgyalás németül a követelményt, hogy az elemi népiskolát elvégzett tanulóknak — szóban és írásban — már tökéletesen kell tudniuk magyarul. Igy az iskolák egyre inkább a maguk egészében elsődlegesen a magyar nyelv elsajátítását szolgáló intézményekké váltak, ahol a nemzetiségi anyanyelv az első két osztályban kapott csak szerepet, mindössze heti egy-két órában, az írás, olvasás, számolás oktatásában — ha ugyan el nem hanyagolták. 16 Jellemző a különben élesen vitázok találkozása az elvakult zsidóellenességben. 17 Hont vármegye, 18 Ebben az értelemben foglalkozott a kérdéssel kevéssel előbb, a Magyar Társaság 1920. június 17-i felolvasó ülésén tartott előadásában is. Okolicsányi László: A magyar belpolitika jövője. Budapest, 1920. 19 Románia kísérlete Erdély elfoglalására 1916-ban volt. 20 Ti. Temes megye volt főispánjától.
