Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Viták a Területvédő Liga nemzetiségi bizottságában 1920 júliusában

(Bars vármegye volt tiszti főügyésze), Okolicsányi Zoltán budapesti ügyvéd, választmányi tagok. A politikailag legbefolyásosabb személyiség a Ligában - az Etelközi Szövetséghez fűződő kapcsolatai révén — Gálocsy Árpád volt; ő volt a nemzetvédelem vezetője a „megszállt törvényhatóságok követgyűlésének ügyvezető vezérlő tanácsában", amely a Területvédő Liga titkos hírszerző részlegének segítségével - (a tanácskozáson Bereghy Kornél volt jelen ennek képviseletében) — szerezte be a nemzetiségpolitika és a nemzetiségi vezérek kompromittálására felhasználható értesüléseit. Nem véletlenül elnökölt ő a vitákon, és csak távollétében egyszer Okolicsányi László, jóllehet ez utóbbi jártasabb volt a nemzetiségi problematikában, hiszen annak idején — az 1907. évi Lex Apponyival kapcsolatban - aktív részese volt a nemzetiségi törvényalkotásnak. A Területvédő Liga nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontjának támogatására részt vettek a vitában más nacionalista szervezetek képviselői is. Ezek közül kimagasló tekintélye és befolyása a Magyar Nemzeti Szövetség elnökének, báró Perényi Zsigmondnak volt. Az Ébredő Magyarok Egyesülete és a Kettőskereszt Vérszövetség Pálóczy-Horváth István személyében volt képviselve, aki Pest-Pilis-SoltKiskun vármegye törvényhatósági bizottságában támadta a nemzetiségügyi minisztériumot s az általa folytatott nemzetiségi politikát, országos fellépésre szólítva ellene. Gálocsy Zsigmondot a Magyar Országos Véderő Egyesülethez fűzték kapcsolatok. Meglehetősen erős magyar nacionalista tömbbel találták tehát magukat szemben a nemzetiségi vitapartnerek. A nemzetiségügyi minisztérium részéről Kutkafalvy Miklós politikai államtitkár, a Rutén Főosztály vezetője, valamint Szviezsényi Zoltán, a Tót Főosztály vezetője vett részt a vitában; rajtuk kívül a ruténeket Jaczkovics Iván, a szlovákokat Kmoskó Mihály, Dvorcsák Győző, Pechány Adolf és Bobula Titusz képviselte. A németek részéről Huber János, Müller Kálmán, Kayser Szilárd, Hayde Gyula, Seltenreich Konrád, a vendek nevében Mikola Sándor, a muraközi horvátok nevében Polyák Kálmán, a lengyel gurálok szószólójaként pedig Tomcsányi János volt jelen a vitákon. Az 1920. július 3-i első ülés jellemző módon az elnöklő Gálocsy Árpád azon kijelentésével kezdődött, hogy nemzetiségi kérdés nincs. (Felfogása szerint ugyanis azt nemzetiségi kalandorok mesterségesen keltik.) Ez nagy felháborodást váltott ki; a nemzetiségiek élesen bírálták az 1918 előtti magyar közigazgatást és iskolapolitikát, ezeket okolva a nemzetiségek elidegenedéséért, s a területi veszteségekért. Véleményük szerint a nemzetiségi jogokat ma már nem lehet megtagadni; a területi autonómia kilátásba helyezésére is — kifelé, taktikai okokból — szükség volt, s szükség van továbbra is, egészen a visszaszerzésig, jóllehet életbeléptetésére ők maguk sem gondolnak komolyan. Kifogásolták a Liga soviniszta szellemét s felhánytorgatták Gálocsy különféle akcióit a nemzetiségi vezetők, valamint a Bleyer Jakab irányította nemzetiségügyi minisztérium lejáratására, s úgy találván, hogy a Liga a „számonkérő szék" szerepét próbálja játszani velük szemben, a július 8-i és 15-i második és harmadik ülésen sem a nemzetiségügyi minisztérium képviselői, sem a meghívott nemzetiségi vezetők egy része nem jelent meg, jóllehet ekkor folytatták le a leginkább kifogásolt szlovák autonómia-tervezet illetve a nemzetiségek egyenjogúságáról hozott — alkotmányellenesnek minősített — rendelet részletes vitáját. Csak a július 22-i negyedik ülésen jelentek meg ők is újra, amikor Gálocsy Árpád „akadályoztatása" folytán Okolicsányi László elnökölt, s enyhültebb atmoszférában foglalkozhattak a Liga által ugyancsak kifogásolt Haller-féle nemzetiségi iskolarendelettel.