Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Nagy Imre Gábor: Adalékok Mohács nemzetiségeinek nyelvhasználatához a 19. század második felében
Az 1885. április elsején megnyílt sokác gyermekmenhelyről, egy látogatás kapcsán így írt a Mohács és Vidéke. „A dajka énekeltetett, verseket mondatott s mi meglepetten hallgattuk a folyvást szaporodó gyermekek együttes éneklését, de még inkább a legtisztább magyarsággal s bámulatos hanglejtéssel elszavalt tanulságos verseket olyan gyermekek szájából, kik ezelőtt pár hónappal egy szót sem tudtak magyarul.' 63 Az is jellemző, hogy a sokác gyermekmenhely az óvódaegylet 188ő-os feloszlása utáni nyáron is létezett még. Az óvodaegylet bukásának, az óvodák megszűnésének okai a lakosság ténylegesen meglévő anyagi nehézségein kívül kétségtelenül az erőszakos módszerek (a tagdíjak bírósági végrehajtással történő beszedése) és részben a magyarosítás hirdetése voltak. Az óvodafenntartási gondok megoldására azonban rossz módszernek bizonyult a magyarosítás népszerűsítése, amelyet az óvodaegylet vezetői (Serli Sándor, Székely József, Filep Endre . . .) egyéb területeken, mint például a sajtó is hirdettek. Ezek a törekvések a sokác menhelyen kívül a többi óvoda felállítási tervekben is érvényesültek. Az óvodák ügyét érdemes megvizsgálni társadalmi szempontból is. Az 1880-as évek elején jelentkezett Mohácson egy rendkívül szűkkörű csoport, amely a magyar nyelv tanításán túlmenő magyarosítást követelt. Székely József református lelkész magyarosodás! pénzalap felállítását vagy magyarosítási bizottság megalakítását javasolta. 64 Serli Sándor ugyancsak magyarosítási egyletet sürgetett. 60 A Mohácsvidéki tanítóegylet magyarosító bizottságot hozott létre és népszerű felolvasások tartását, cserék közvetítését határozta el. 66 Az egylet emlékiratot nyújtott be a megyei közigazgatási bizottsághoz — a megye területén élő idegen ajkú lakosok megmagyarosítása érdekében —, amelyben magyarosító egyesület vagy bizottság létrehozását kérte. 67 A Mohács és Vidéke 1885-ben névmagyarosítási egylet alakítására hívott fel. 68 A fenti és más egyéb ábrándok azonban teljesen visszhangtalanok maradtak. Székely Józsefet 1883-ban helyezték el Csákvárra, helyette az ottani lelkész, Máté József jött Mohácsra. 69 Az utóbbi már nem buzgólkodott a nemzetiségek magyarosítása érdekében. Filep Endre 1885-ben volt kénytelen távozni véglegesen Mohácsról. Tarnai Károly azt írta, hogy az „ármány" üldözte el. 70 Személyében a magyarosítás egyik legfőbb mozgatója távozott. Az ugyanezen célért jeleskedő Mohácsvidékí tanítóegylet 1886 után (egyházhatósági rendeletre ekkor léptek ki az r. k. tanítók) már csak négy-öt taggal tengődött. 71 A Mohács és Vidéke, amely a nyelvi magyarosítás híve volt, 1886-87 után már nem emlegette olyan intenzíven és konkrétan a magyarosodást. Az antiszemita hullám is lecsendesedett már ekkorra. 63 Egy rövid látogatás a sokác gyermek-menhelyen = MV, 1885. júl. 19. (2.) p. 64 Székely József: Kérelem a „Mohács-vidéki tanítóegylet" t. tagjaihoz. — MV, 1882. febr. 12. (3). p. 6 > Serli Sándor: Magyar iskolaegyletek = MV, 1882. okt. 15. (1-2). p. 60 Filep Endre: A magyarosító-egylet létesítése tárgyában — MV, 1882. okt. 29. (3). p. 67 MV, 1882. nov. 19. (2-3). p. 68 MV, 1885. dec. 20. (1-2). p. Az egylet megalakítását Német Lipót mohácsi ügyvéd, országgyűlési képviselő feleslegesnek ítélte, bár a célt helyeselte. = MV, 1886. jan. 3. (3). p. C9 MV, 1883. ápr. 15. (3). p. 70 A mi veszteségünk = MV, 1885. aug. 30. (2-3). p. 71 MV, 1896. jan. 26. (2). p., mell. (1). p.
