Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Nagy Imre Gábor: Adalékok Mohács nemzetiségeinek nyelvhasználatához a 19. század második felében

munkáját a magyar nyelvű tanítás kiterjesztésében Kisszély Andor folytatta, aki ,,a német" osztályt megszűnéséig, 1879-ig oktatta. Mindkettőjüknek érdemül hozta fel a Mohács és Vidéke, hogy teljesen megmagyarosították a német tagozatot.

30 Ugyancsak lépésről lépésre mehetett végbe a belvárosi r. k. iskolában a német nyelvű oktatás visszaszorulása. Az 1884/85-ös iskolai értesítő szerint a német írás és olvasás már csak melléktantárgy veit.

31 A magyar mint államnyelv tanítását az 1879. évi 18. tc. tette kötelezővé minden népiskolában. Ezzel függhetett össze, hogy 1879-ben a külvárosi iskolában az ún. német osztályt és a sokác osztályt megszüntették, és egybeolvasztották. Az intézkedés lényege a magyar tannyelv bevezetése és a sokác osztály megszüntetése volt, hiszen a német osztály már előzőleg magyarrá vált. A r. k. hitközség képviselőtestületének jegyzőkönyve szerint a sokác lakosság maga kérelmezte, hogy a magyar tannyelv legyen, és így a gyermekeik megtanulhassanak magyarul.

32 A tiszta sokác osztály megszüntetése azonban korántsem tetszhetett mindenkinek. A Mohács és Vidéke például panaszkodott, hogy Kovacsics Marián (Marinus) ferences zárdafőnök és plébániakezelő 1903. évi temetésén a sokác férfiak csekély számban jelentek meg, pedig az elhunyt mohácsi sokác szülők gyermeke volt. Kovacsics Marián, aki magyarnak vallotta magát és a magyarosodás híve volt, 1879-ben támogatta a külvárosi német és sokác osztály egybeolvasztását, valamint az iskola magyarosodását.

33 A Mohács és Vidéke a r. k. iskolai vizsgákkal kapcsolatban külön írt a sokác tanulókról : „Kiemelendőnek tartjuk azon szép előmenetelt, melyet a sokac gyermekek a magyar nyelv elsajátításában tanúsítottak. Ez leginkább kitűnt a külplébániai iskolában, hol a sokac gyermekek a tanulók túlnyomó többségét képezik; a II. és lll-dik vegyes osztályban a vallástanon kívül minden egyéb tantárgyból magyarul mondották el feleleteiket a mindkét nembeli sokac gyermekek, és valóban csodáljuk a kiejtés azon tisztaságát, melyet náluk tapasztaltunk. Mondanunk sem kell, hogy e szép siker elsősorban az illető tanító (Kisszély Andor) és hitelemző (Letic Peregrin) kiváló szorgalma és ügyszeretetének köszönhető. De érdeme van ebben a zárdafőnöknek is (Kovacsics Marián), ki mint az iskola igazgatója, sohasem mulasztja el az alkalmat - azt a vizsga alkalmával is megmutatta — az ifjú sokac nemzedéknek szívére kötni, hogy - habár anyanyelvük horvát — hazájok mégis a magyar, ennek földjén élnek, ennek kenyerét eszik s így szükséges, hogy a magyar nyelvet is teljesen elsajátítsák. Ha az igazgató és tanerők a megkezdett ösvényen ily módon továbbhaladnak, úgy egy-két évtized múlva nem lesz Mohácson sokac ember, ki a magyar nyelvet tökéletesen nem bírná."

34 A Kisszély Andorról megjelent cikk külön kiemeli: 30 Közoktatásügy. Kisszély Andor mohácsi igazgató-tanító kitüntetése. = MV, 1908. március 1. 2—3. p. és 28. sz. jegyz. Seregli Ede, aki 1855-től, megalakításától oktatta a sokác osztályt, éppen 1879-ben halt meg. Mohács, 1879. március 9. (3). p. 31 Eté i. m. 14. p. Mohács r. t. város évkönyve . . . szerint (54. p.) az iskola Böhm Ignác alatt vált teljesen magyar szelleművé az 1870-es években. Böhm Ignác azonban 1880—1894 között volt az iskola igazgatója — lásd 28. sz. jegyz. 32 Mohács r. t. város évkönyve . . . 55. p. 33 Egy áldozár halála = MV, 1903. febr. 15. 3. p. 34 Iskolai vizsgák =MV, 1884. júl. 27. (37). p.