Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

ijedt, hogy nem bírt többet lépni, s kérdeni kezdé: ki-ki-ki-kí-ki az? Én vagyok, édes fiam, feleié az alak; s ki volt az? Nem a meghalt nagyapa, hanem még az életben levő nagyanya, ki szintén a kutya-ugatásra kiment más ajtón, s íme ez volt az eleven kísértet. 6. Andrásfalvától két óra járásnyira van egy feneketlen tó, azt állítják, hogy pokol fenekére itt lehetne lejutni. Jó utat, akinek kedve van odautazni. Hagyjuk félbe a babonás dolgokat, hisz ez mind a nép szellemi kiskorúságát, neveltetési hiányát mutatja . . ." Forrás; Göndöcs Lajos, 1859., 163-164. p. 36. A lakodalmi hívogatás és a bukovinai magyar lakodalmak rövid leírása. 1859. „Nálunk ez idei farsangon 15 eskető pár van. Éppen midőn e sorokat írnám, megjelent nálam is két hívogató; egy nős, pálcza a kezében, másik nőtlen, egy ölnyi hosszú vékony, hosszú rúdon, egy fehér és egy szép tarka kendővel. Meghívásukat ekképp kezdek: „Isten szerencséltesse kegyelmeteket minden kívántféle javaival, (!) és tartsa meg számos esztendeiben." „Igen szépen köszönti kegyelmeteket az örömatya, az örömanya és a hazai leányasszony, hogy ha az Isten engedi kegyelmeteknek békével élni a holnapi napot, ne sajnálják fáradságaikat az ő kelmik (!) becsületes házaiknál megjelenni, ajánlják magokat: úgymint egy tál ételre és egy pohár italra, egy kis mulatságra tiszta szívvel várják kegyelmeteket." Lakodalom mind a vőlegény, mind a menyasszony szülőinél három napig szokott tartani, de már az első nap délután a vőlegényhez viszik a menyasszonyt szekerén (I), minden ingó-bingó jószágaival együtt, több lóhátas ifjak kíséretében. Ilyenkor van kiabálás, lövöldözés s nagyban pálinka-ivás." Forrás: Göndöcs Lajos, 1859., 164. p. 37. Amit a Bukovinában állomásozó magyar huszároktól eltanultak: italozás, kártya, káromkodás, világi dalok. 1859. „Nem lehet rólok mondani, hogy részegesek volnának; ritka eset, hogy az ember részeget lát az utcán; rendesen haza vitetnek pálinkát, s úgy együtt megisszák, pénz nélkül néha-néha kártyáznak; legnagyobb örömük van a mesélésben, szép lélekvidító történeteket igen szívesen hallgatnak; a káromkodást is csak a mi magyar huszárjainktól tanulták el, szintén a világi dalokból is csak azokat tudják, amiket huszároktól tanultak; Magyarországról szívesen hallanak minden jót." Forrás: Göndöcs Lajos, 1859., 163. p. 38. A betegség, a halál — Bukovinában. 1859. „A betegségek meggyógyítását a mennyei szent atya akaratjára bízzák, az orvosok segíthetési erejének semmi hitelt nem adnak; onnan van az, hogy a múlt télen, s az idén is már sok gyermek lett áldozata a torokgyíknak. A fiatalság egy időtől fogva mulatság között a késelést divatba hozta, s történt