Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

s anyagi neveltetéseket, sok helyen megfordult kérelmeivel, s elvégre a minden jó ügyet felkaroló Szent István-társulat szívére véve ezen magyarok szomorú ügyét, elvállalt 6 gyermeket több főúr kegyes hozzájárulásával, neveltetni, és így néhány év múlva virágzani fog a bukovinai magyarok szellemi és anyagi jobbléte. Ezért ezer hála a sz. István-társulatnak, s mind azon jóltevőknek. Itt meg fog látszani áldozatjok eredménye, örvendeni fog a pesti és bécsi növendékpapság is, kik jótékonyságaik által járultak magyar véreink ügye elősegítésében. Oh! egykor örvendezett volna a jótékonyságáról ismeretes boldogult Markovics Antal Kalocsaegyházi kanonok úr is, ki meggyilkolása előtt pár nappal az istensegícsi (!) községnek 120 ezüst ftot küldött szép feltételek alatt. . ." Forrás: Göndöcs Lajos, 1858., 490-491. p. 33. Göndöcs Lajos a bukovinai magyar falvak határának mezőgazdasági adottságairól. Beszámol szőlőtermesztési kísérleteikről. 1858. „Bukovina azon részeit, hol magyar véreink laknak már 11 hónapi ittlétem alatt összejártam. Minden magyar falu kevéssé hegyes-völgyes helyeken fekszik, de Andrásfalva oly rónaságon terül el, melyhez a debreczeni hasonlít, csak hogy az sokkal kisebb, de termékenységére nézve a bánáti föld sem haladja túl, oly szép tiszta búzát, rozsot, árpát, zabot, törökbúzát termő helyei vannak, hogy azoknak jósága le sem írható; oly termő földje van az andrásfalviaknak s mintegy 100 holdnyi földjük, hogy ha sokat esik is, vagy egész keveset, mégis meghozza a fáradság gyümölcsét. Itten csak az a hiba, hogy igen kevés föld van, alig jut egyre-egyre 5, legfeljebb 6 hold föld; leginkább fuvarozásokból, lopásból fedezik a házi szükségeket; minden igen bőven megterem, kivéve az egy szőlőt, mit én hinni nem akarván, Nagyváradról testvérbátyámtól kérésem folytán nyolcszáz gyökeres szőlővesszőt áprilhó végin (!) elültettem. Kimondhatatlan örömömre mind megfakadtak, sőt szőlőt is hozott egy pár tőke, de September hó 18., 19. és 20-án oly hidegek voltak, hogy az én gyenge szőlővesszőim levelei mind elfagytak, azért bizodalmam igen kevés, hogy magyarjaim részére a szőlőtenyésztést életbeléptethetném, ámbár vannak itt hellyel-hellyel nehágy moldvaországi szőlőtőkék, kivált Andrásfalván a ref. tiszt. Bíró Mózes úrnál, ki igen szépen miveli, s mintegy 600 tőkéje van is, de ő is, állítása szerint, ritkán szerencsés. Van gyümölcsösünk sokféle, csak nyári és őszi baraczkot még nem láttam, a dinnye is megérik, de későre." Forrás: Göndöcs Lajos, 1858., 490-491. p. 34. Göndöcs Lajos Andrásfalvárói keltezett újabb levelének részlete a falvak keletkezéséről, beilleszkedésükről, magyarjaink hazatelepítésre való alkalmasságáról. 1859. Erdélyországnak székely földjéről politikai zavarok következtében Moldvába vonultak itt lakó magyarjaink; onnan József császár a kegyelem megadása után Bukovinába, hol jelenleg laknak, telepítette őket, Hadik András és Laudon ezredesek vezetése alatt mintegy 1777-ik esztendőben. Hadik András nevéről nyerte nevét Hadikfalva és Andrásfalva; a legelső falu Istensegíts nevet kapott, mindjárt mellette Fogadj-lsten ; József császár nevéről Józseffalva; Laudon nevéről Laudonfalva, de már ennek lakosai mind oláhok s nevét is elváltoztatta; van még Tomnátik, mely sokkal később támadt; azonban