Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

5. Buta. Erdély. Péterlakáról. 6. Fejér. Doboka v. m. 7. Getző. 8. Győrfi. Háromszékről. 9. Kántor. 10 Kemény Nagy-Bányáról 11. Katona. Háromszékről. 12. Kerekes. Doboka v. m.-ből. Erg. (!) 13. Király. Felső-Bányáról. 14. Kis. Holtmarosról Erdélyben. 15. Kováts. 16. Lőcsey. 17. Nagy. Beszterczevidékről. 18. Német. Háromszékről. 19. ömböli. Nagy-Bányáról. 20. Puskás. 21. Szabó. Déésről. 22. Székely. Három-Székről. 23. Varga. Doboka v. m. 24. Ráfz. Székelyföldről. 25. Máthé. 26. Bónis. 27. Kuratz. (!)" Forrás: Bíró Mózes, 1858., 314. p. 17. Az andrásfalvi református iskola tanulóinak száma, tantárgyai, az iskolalátogatás, 1858. „Iskolánk 1835 óta folyamatosan áll; ez oskolai év kezdetén oskola kötelezett gyermekek beírattak: Fiú Leány Együtt az elemi osztályban 22 26 48 az 1-ő osztályban 25 14 39 a 2-ik osztályban 17 5 22 összesen 109 taníttatnak magyar és német olvasásra, írásra, vallásra, éneklésre, számvetésre. Eddigelé csak a téli félévben folyt a tanítás; exament rendszerint húsvét táján tartunk; itt is, mint másutt, vannak szülék, kik az oskola hasznát nem tudják vagy nem akarják átlátni; az oskola kényszerítés még csak a papíron van, s ezért a kimaradások száma nem csekély!" Forrás: Bíró Mózes, 1858., 313. p. 18. A bukovinai református magyaroknak is pártfogókra és jótevőkre volna szükségük, mint a katolikusoknak. Közülük kell tanítókat kinevelni. A túlnépesedettségen csak a hazatelepítés segít, máskülönben kivándorolnak. 1858. „Ekklézsiánknak és iskolánknak az Istenen és a cs. k. védő törvényen és rendeléseken kívül, senki más pártfogója és jóltevője nincsen. Az iskolaügy és tanulási kedv gyámolítására eddigelé csaknem minden iskolai kellékeket, könyveket, papírt, téntát, magam is ingyen adtam. . . . midőn ezen tudósításomat a t. cz. Szerkesztőségnek beküldőm, nem tehetem, hogy óhajtásomat is ide ne mellékeljem: Vajha a Szent-lstván-társulat példájára lehetséges volna bár két bukovinai helvéthitű magyar gyermeknek a magyar földre való kivitele, és vagy valamely közönséges intézetben vagy magán jóltévők áldozatjából eszközlendő neveltetése! Nemkülönben kívánatos dolog volna, ha az erdélyi és magyarországi széles terjedelmű Uradalmakban, kedvező feltételek alatt, telepítvények nyittatnának, hogy az itt, a birtokhoz mérve, igen-igen megsokasodott magyar családok, a mostani szabad költözködési törvények oltalma alatt oda vonulhatnának, és ne lennének kenteiének Moldovába, nemcsak nyári dologra, mint most sokan cselekesznek, hanem állandó telepedés végett is kivándorolni; a minek rövid időn csakugyan, ha segítség nem jön és más út nem nyílik, meg kell esni!" Forrás: Bíró Mózes, 1858., 314. p,