Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

Igen természetes, hogy a Sz.-István-társulat kormányzó választmánya a bukovinai magyarság előterjesztésén méltán felbuzdulva, nemcsak azt határozta el, hogy szegény testvéreinket tovább is hasznos iskolai s egyházi magyar könyvekkel részint megismertetni, részint gyámolítni fogja, hanem ezen följl végzésbe ment az is, hogy négy bukovinai ifjúnak részint papi, részint tanítói felnevelésére segéd kezet fog nyújtani, s kettőt közvetlenül saját költségén ellátni, kettő számára pedig biztos, magán jótevőt szerezni. Mi úgy vagyunk meggyőződve, ha ez ügyben egyhangú határozat helyett, egyenkinti szavazat történik, - magán a gyűlés szinén legalább 12 bukovinai ifjú elfogadására nyilatkoztak volna egyes hazafiak. S hogy ez a közhatalom atyai szándékával is tökéletesen megegyez, tanusitja azon hivatalos körből eredt csődhirdetés, mely közelebb az egyik bukovinai helység számára igen szép fizetés mellett a tanítói és kántori állomásra lapjainkban megjelent, - s a megválasztott jelentkezők az ernyedetlen Haas Mihály isk. tanácsos és prépost ő n(agysá)ga által könyvekkel gazdagon megrakodva állomásukra Bukowinába el is indíttattak. Az eszme és ügyrokonság fonalán továbbá a társulat lelkes másodelnöke, Danielik János egri kanonok ő n(agysá)ga, egyszersmind a moldvai magyarság állapotjára hívta fel a tisztelt választmány figyelmét." Forrás: Szent István Társulat, 1857., 1022. p. 10. A „Kalauz" híradása a bukovinai magyar falvakról, 1857, „Van Bukovinában egy 8000 lélekből álló magyar gyarmat, mely négy plébániával és két fiókegyházzal bír. Tiszta élet, istenfélés, szorgalom, gazdászati előnyök különböztetik meg ezen gyarmatokat az erkölcsi s egyéb tekintetekben alásüllyedt bukovinai néptől. Papjaikat tisztelik, templomaikat és oskoláikat látogatják. Aki írni és olvasni nem tud közöttük az házasságra nem léphet. (Jó lenne ezen szokást nálunk is meghonosítani!) Az andrásfalvi és hadikfalvi templomok a legjobb karban állnak, hanem az Isten-segíts és Józseffalva helységek templomai már oly szegények, hogy itt egy parasztház szolgál isteni tisztelet helyül." Forrás: Kalauz, 1857., 92. p. 11. Bíró Mózes történeti adatai a bukovinai református magyarok eredetéről, származásukról, első papjukról, Ajtai Sámuelről. A reformátusok gyülekezése Andrásfa Iván. 1858. „A helvéthitű magyarok a múlt század vége felé kezdettek Ráráncs nevű bukovinai helységben, Csernovicz városán és a Pruth folyóján túl északra, a moldvai és orosz határszél szomszédságában összegyülekezni. Legelső egyházi szolgájok — de minden felsőbbségi meghívás és be avatás nélkül -, volt Ajtai Sámuel, ki — mint ezt bizonyos kútfőből, néhai cs. k. bukovinai büntetőtörvényszék ideiglenes elnökétől, méltóságos Krasznai Szabó László úrtól, ki Ajtainak, a krasznai algymnasiumban tanulótársa volt és vele Bukovinában gyakran találkozott, hallottam — debreceni theológus diák korában az akkori török háborúra toborzók (Weber) kezébe esvén, akaratja ellen katonává lett, míg menekülhetvén, a háború végével hazafelé térve, Ráráncsban az ottani helv. hitv. magyarokkal találkozott, kik őt