Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

nélkülözni oily papot, kitől hitbeli oktatást, lelki vigasztalást anyanyelvén nyerhetne a jámbor. E sorok Isten nevében és közönséges ker. kath. anyaszentegyház érdekében figyelem ébresztésére szánánk azoknak, kiknek tehetségökben álland az elhagyott atyánkfiainak minél előbb teljes segélyt és lelki vigasztalást eszközleni." Forrás: Rendek, 1852., 98. p. 8. Az istensegítsiek levele a Szent István Társulathoz, Leírják helyzetüket. Magyar könyveket, magyar szót, gyermekeik közül kitaníttatott papokat, kántortanítókat szeretnének, 1857. „A Szent-lstván-társulatnak gróf Károlyi István ő m(éltó)sága elnöksége alatt tegnap tartott kormányzó választmányi gyűlésben különös figyelmet ébresztett az »Istensegits« nevű bukovinai magyar község katolikus lakosságának szívélyes levele, melyet a társulathoz ugyan azon község lelki pásztora s érdemes hazánkfia, Druzsbánszky Bonaventura domin. atya, külön sorai kíséretében beküldött, s melyben köszönetet mondanak a társulattól nyert vallásos és iskolai könyvekért, s egyszersmind a bukovinai magyarság sorsát lerajzolni igyekeznek. Amaz érdekes levél szorul szóra következőleg hangzik: »Ditsertessek a Jézus Krisztus! Mélyen tisztelt Igazgatóság Kegyes Pártfogóink Szent István-társulat! Köszönnyük és igen szépen köszönnyük, hogy a mi Kegyes Pártfogóink róllunk el nem felejtkeztek, s könyvekkel bennünket elláttak, s kiről is észre vettük hogy nem hadnak minket a szegény Bukovinai Magyarokat itten a Helységben elveszni, és a Magyar-nyelvtől el-idegenedni, miért hogy eddig egyéb könyveket nem kaphattunk hanem tsak Jó-napot s Lelki-kintset, azt is nehezen, mivelhogy bizonyos helyét hol kelljen keresni nem tudtuk, idővel hogy a mi Kegyes Érsekünk ide rendelt egy Barátot, 1854-be kinek is a neve Drusbaszky (!) Bonaventura Szent Domonkos szerzetből, tehát hogy látta itten a Magyarokat úgy el voltak hagyva, ő kezdett gondoskodni azon fennebb említett időtől, a melyet is mindennap köszönünk néki, mindjárt hozatott egynéhány könyvet 1856-ba Kolosvárról Antalfi Boldizsár Szent Ferenc szerzetéből Gvardián és az 1857-be Raffai János Nep. Fő Tisztelendő Ur Kolosvári Iskola Igazgató, ezek szerént tehát ő általok úttyában igazodtunk már most tehát tudjuk hogy hová folyamodjunk. Ne tsodálkozzanak Kegyes Pártfogóink hogy mi nem tudunk tisztán a Magyar-nyelv-szerént írni, és beszélleni, mivelhogy 11 vallás közt lakunk, de azért mi a Magyar rendet tartsuk, és nem is hadjuk. Mivelhogy még azt is meg kel! valljuk hogy igen erőssen meg szaporodtunk, annyira, szám szerént mintegy 8 ezerre, tehát azok közt 400 Református, a többiek pedig mind Romai Katholikusok. De Kegyes Pártfogóink, hogy elő kell hozzuk hogy némellyek közüllünk kenteiének voltak a Havasra vagy a kősziklára ki költözni, a földnek szűk volta miatt, és ottan falut építettek a melynek neve Tomnátik, távolsága az Anya-Templomtól 6 mérföldet foglal magába. Itten Bukovinában 6 Magyar falukat számlálunk, nevezet szerént úgymint: Istensegíts az első, Hadikfalva, Andrásfalva, Fogadj-lsten, és Joseffalva s a fönnebb említett Tomnátik. Ezek közül tehát Istensegíts az első, hol is a Magyarok letelepedtek 1776ba November 6-án az akkori Lelkőszök (!) volt Mártonfy Moritz Magyar Minorita. Kegyes Pártfogóink nints részvét itt a Magyarok iránnyába, és ezen terhes az erény úttyát nyesni. Kérve kérjük tovább is segéd kezeiket az eddig Isteni jutalomért, ránk terjesztett Kegyeket. Nem a mi hálánk tehát, hanem szíveink hitbeli