Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Sarosácz György: Földesúr, robot, jobbágyterhek, jobbágysorsok a Pécs környéki bosnyákoknál

tyárkodó, rabló jobbágyok ellen hoztak, 1729-ben megújították. A szökések száma azonban nem apadt." A Duna meg a Dráva füzesei sok jobbágyot láttak titkon Bácskába, Szlavóniába átkelni és onnan visszatérni. Ezért a megye tovább szigorította az intézkedéseket. 1736-ban mindkét partján széthasogatta a jobbágyok csónakjait. A vízimolnárokat szigorúan utasította, hogy ladikjaikat mindig megkötve tartsák, és senkinek az átkelésben segédkezet nyújtani ne merészeljenek, ha nem akarnak megismerkedni a hóhérral."

3 „Mivel mindenfelé rajzottak a jobbágyok, akik a törvénnyel összeütközésbe jutottak, a megyebeli magyar és német falvakban megparancsolták, 2 éjjeliőrt tartsanak. A horvát és szerb helyeken a fenti okokból 4 éjjeliőr tartását rendelték el." 1736-ban e rendelkezést megújították, különösen a Duna és a Dráva mente falvait figyelmeztették, hogy a parancsnak tegyenek eleget. Mindazokat, akik a menekülő betyárokat, rablókat, haramiákat élelemmel, ruhával, fegyverrel látják el, vagy házukban menedéket nyújtanak nekik, a megye halállal fenyegette. Amikor a hajdúk és huszárok a betyárokat üldözték, a falvak jobbágyainak is közre kellett ebben működni. Ilyenkor „lármát rendeltek el, amire minden épkézláb jobbágy tartozott fejszére, vasvillára kapni, és az üldözőknek segíteni"/* Hogy a nyakas, ellenálló jobbágyok megtörjenek, erre kéznél volt a deres, a börtön és a bakó. Baranya megye 1721-ben intézkedett az uradalmakba kiszálló hóhér testi épségének biztosításáról. Rendeletileg szabályozta, hogy munkája után mi jár: fővételért 6 forint, akasztásért 6 forint, kerékbetörésért 12 forint. A kínvallatás pedig annak foka szerint volt díjazandó. Húsz évi kemény küzdelem árán, amelyet a nagybirtokosok úriszékkel, hajdúkkal, megyei pandúrokkal, huszárokkal, tömlöccel, kínvallatással, fővétellel, akasztással és kerékbetöréssel folytattak, sikerült az ellenálló jobbágyságot jármába hajtani.

5 A falvak határában lévő majorok (puszták) és az úrbéri tabellák világosan bizonyítják, hogy a világi és az egyházi földesúr azon fáradoztak, hogy a saját gazdasági szervezetüket kiépítsék. A jobbágyok földigényét nem kívánták kielégíteni. Az úrbéri rendezés abból állt, hogy a tabellákra azt a földmennyiséget vezették rá, amit összeíráskor műveltek: egész, fél vagy negyed telket. A használatukban lévő földterület nagyságát a család tagjainak a száma határozta meg, mert letelepedésük idején többségük fiatalon, kevesen érkeztek és a földfoglalást nem a leendő család nagyságához mérték. A telkek felmérését az uradalom a jobbágyság költségére végeztette. A földesurak nemcsak a földjeiket műveltetik a jobbágyokkal, hanem minden majorban gazdálkodáshoz szükséges istállókat, magtárakat, pálinka- és sörfőzőket, kocsmákat, vízimalmokat velük felépíttettik — megássák a pincéket, a kutakat, szőlőket telepítenek stb. Mindez igen sok munkával járt, amit roboton felül végeztek, de emelkedtek a pénzbeli járandóságok is. A jobbágyterhek oly magasak voltak, hogy Áta és Szőkéd lakói 1764. január 14-én keltezett levelükben elpanaszolták, mily nagy szegénységbe estek: kertjeik, szántóföldjük és házaik tönkrementek, állataik elpusztultak, sokan közülük a kenyeret sótlanul eszik, állandóan mezítláb járnak. Az uraság azt kívánja tőlük, hogy az épület- és tűzifát készpénzért vegyék meg. A kártevő vadak, köztük a rókák és a farkasok annyira elszaporodtak, hogy a „jószágban és barmaikban" nagy kárt okoznak. A szőlőtelepítéstől és a szőlőföldek irtásától el vannak tiltva. Az erdei makkoltatást az erdész 3 Ua. 4 Ua. 62-63. 5 Ua. 64.