Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Timár György: A Duna-Drávaszög népesedéstörténete

cserélődése, mint azt egyes kutatók vélik. így például Bellyén 169ó-ban a 23 adózó 21 vezetéknévvel szerepelt. A 21 vezetéknévből 7 megtalálható az 1591. évi török adólajstromban is. Jellegzetes nevek: Berta, Fodor, Réz. (Az ilyen nevek, mint Balog, Nagy, Szabó, Tót stb. viszonylag gyakran szerepelnek, önmagukban tehát nem tanúsítanák a kontinuitást.) Kopácson 1696-ban 34 adózó, 30 vezetéknév, közülük 10 szerepel 1591-ben is. Jellegzetes nevek: Kispál, Deák, Bíró. Hercegszöllősön 1696-ban 19 adózó, 15 vezetéknév. Közülük 7 található meg 1591ben. Jellegzetes nevek: Suba, Csöcsös. A szerb és a horvát etnikum kontinuitását, vagy pedig a családok kicserélődését, belső migrációját az 1591. évi török és az 1696. évi magyar adóösszeírás neveinek egybevetésével sajnos nem vizsgálhatjuk. Egyrészt azért, mert a 16. század végén Baranyában még kevés a délszláv. Legalábbis az olyan, akiről neve alapján minden kétséget kizárva állapítható meg az etnikuma. Másrészt az összeírásainkban a délszlávoknál a vezetéknév vagy családnév használata még az 1700-as évek elején is meglehetősen labilis. A következő faluösszeírás, amelyet vizsgálat alá kell venni, 1687 nyarának elején készült. Alig telt el valamivel több idő, mint egy fél év az után, hogy a török 142 éves uralma alól felszabadult e vidék. 1686 őszén Bádeni Lajos ezredeinek közeledtére a nagyvezír a Dárda erődítményét védő török sereget Eszékre vontc vissza. A császári uralom alá került vidék birtokba vételére rövidesen Pécsre helyezte az udvari kamara az egyik prefektúráját. Az új szerzemények birtokjogi biztosításán túl e prefektúra feladata volt az is, hogy a kamara részére e területekről a jövedelmet behajtsa. A legsürgősebb munka az újonnan szerzett birtok számbavétele volt. A kamara által kiküldött összeíró biztosok akkor járták vidékünket, amikor Lotharingiai Károly Dárdánál gyülekeztette csapatait (1687. június). Nem csodálható, hogy maga az összeírás a falvak névsorán kívül alig mond valamit. Az összeírás szerkesztője a mohácsi kerület falvainak felsorolásánál meg is jegyzi, hogy a falvak ,,a gyülekező táborok miatt lakatlanok, lakóik a különböző szigeteken, a hegyek között és az erdőkben lappanganak". Nyilván minden falu népének meg volt a maga jó! kiépített rejtkhelye, ahol kivárhatta a biztonságosabb időket. Az 1687. évi összeírás a Duna-Dráva-szögben 44 helységet sorol fel. Dárdát nem említi, noha más forrásból úgy tudjuk, hogy a hódoltság végére jelentős népességű mezővárossá nőtt. Bizonyára azért maradt itt ki a jegyzékből, mert annak készítésekor Dárda a gyülekező hadak kormányzata alatt állhatott. Vele együtt 1687-ben 45 lakott helység volt a Duna-Dráva-szögben. Az 1591-ben lakott helyek közül 37-nek most is volt lakója (68,51%), 17 azóta elnéptelenedett. Ugyanakkor 8 olyan helység neve szerepel az 1687. évi listán, melyet 1591-ben nem említettek a lakott helyek sorában. A két időpont között eltelt majdnem évszázadnyi idő alatt ennél bizonyára nagyobb volt a migráció. De erről még nem tártak fel megbízható forrásokat. Az összeírás egyébként meglepően teljesnek mondható. Valószínűleg valóban tartalmazza a felmérés időpontjában lakott valamennyi helységet. A későbbiekben látni fogjuk, hogy az itt összeírt helységek közül 8 év múlva már majdnem a felét nem sorolják fel a megyei rovásadó jegyzékben (Conscriptio Dicalis). Vajon nem lakatlan pusztákat jegyeztek fel 1687-ben lakottként esetleges téves bemondás alapján? Forrásaink feltáratlansága miatt sem ez, sem az ellenkezője nem bizonyítható. Mégis a jelenleg folyó kutatás eddigi eredményei abba az irányba mutatnak, hogy a felsorolt falvak valóban lakottak voltak. Az összeírás például Petárda és Maiska medja között felsorol egy Henke (olvasd: Hencse) nevű falut.