Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Vargha Dezső: A pécsi munkaerőhelyzet és a városi ínségmunkarendszer (1929-1940)

Ilyen szellemben nyilatkozott meg dr. Móricz Miklós, a kor egyik neves gazdasági szakírója is a Társadalmi kérdések erkölcsi vonatkozásai címmel meghirdetett helyi szociális tanfolyam nyitó előadásán 1935. október 26-án, ahol a 48 órás munkaidő bevezetésének előnyeit ecsetelte. Számításai szerint ez a rendelkezés az országban 600 000 munkás részére fog biztosítani foglalkozási lehetőséget, holott az akkori számítások szerint a munkanélküliek létszámának felső határa 200 000 fő volt. Ezen két számadat párhuzamba állításával igazolta a társadalom gazdasági lehetőségeinek fejlődési kereteit. Dr. Vértes Frigyes, a másik meghívott szakértő az erkölcs és a társadalom viszonyát elemezve, a kor valláserkölcsi eszméit követve szólott erről a kérdésről. A munkaadó és a munkavállaló viszonyában a ,,megvesztegethetetlen lelkiismeret" szükségességét hangoztatta. Éppen ezért volt érdekes az az okfejtése, amelyet a munkaadó és a munkavállaló viszonyáról mondott ezek után. „Ma a munkást a munkaadó teljesen tönkre teheti, kihasználhatja. A munkabérszerződésben van a norma, mely szerint a munkás bérbe adott munkaerejét a munkaadónak a kínálattól és a kereslettől függetlenül kell megfizetni. Amikor a keresztény erkölcs tiltja a gyilkosságot, a lopást, kötelességet is követel, a létfenntartás kötelességét. Tehát a munkásnak nemcsak joga követelnie azt a bért, amely létfenntartásához okvetlenül szükséges, hanem kötelessége is az erkölcs alapján . . ."

35 A kormányzat 1938-tól kezdődően jutott abba a helyzetbe, hogy a legkisebb munkabéreket országosan is megállapíthatta. A helyi gyakorlatban ugyanakkor ez eleinte olyan torzuláshoz vezetett — amint ezt még a Dunántúl 1938. február 13-i száma is megerősítette -, hogy ,,a legkisebb munkabérek legtöbbször legmagasabb munkabérekké alakultak..." A lap a kőműves szakmunkások alapórabérét hozta fel példának, amely szerint a megállapított 62 filléres órabért csak a munkavezetők bére érte el a városban ebben az időben. A lap közölte azoknak az iparágaknak a névsorát is, ahol a szabályozottnál 10, esetleg 20%-kal is alacsonyabb munkabéreket állapítottak meg Pécsett. Ilyen volt a nyomda- és a kesztyűipar esetében. A bőrkesztyű-készítő szakmunkások éppen ebben az időben tiltakoztak ezen gyakorlat ellen, és ehhez még a keresztényszocialista szervezetek is csatlakoztak.

36 A legkisebb gazdasági munkabérek és a keresetek megnyugtató módon történő megállapítása országosan csak 1940-től rendeződött, és csak ekkor zárult le megnyugtató módon a vidéki városokban is.

37 Látnivaló tehát, hogy a munkanélküliség mellett még a napi ár- és bérviszonyok kedvezőtlen alakulása is megnehezítette a vidéki munkavállalók helyzetét, így tehát azok sem érezhették biztonságban magukat, akiknek legalább kenyérkereső foglalkozásuk volt. Ennek ellenére szögezzük le, hogy ezen évtized legnagyobb gondja a munkanélküliség általánossá válása, és az ellene tett intézkedések elégtelensége volt. Az elégedetlenséget tükröző megnyilatkozások, megmozdulások mellett sztrájkok, tüntetések is jelezték a lakosság hangulatának megromlását, a megélhetési viszonyok elégtelenségét. Elég, ha csak a Pécs vidéki bányászság 1934-es és 1937-es éhségsztrájkját és a csertetői csendőrsortüzet emeljük ki ezen mozgalmak sorából.

38 A mun35 BmL Dunántúl,1938. február 13. 3. p. 36 BmL Pécs thj. város Tanácsának iratai 1002; 1003/1940. sz. :í7 A kérdés átfogó feldolgozása: Baranya Monográfia Sorozat. A Baranyai—pécsi munkásmozgalom története I—II. Szerk.: Szita László. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1985. című műben. 11/157-303. p. 38 BmL Dunántúl, 1940. január 3.