Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Vargha Dezső: A pécsi munkaerőhelyzet és a városi ínségmunkarendszer (1929-1940)

S hogy a következőkben nem sok történt a helyzet megoldására, bizonyította az a tény, hogy 1929. március 19-én a pécsi munkanélküliek gyűlést tartottak, amelyen sok panasz hangzott el a hosszú, szigorú télre, a munkanélküliséget, a nyomort és a szenvedést is megemlítették. Kijelentették, hogy a 400 dolgozni akaró munkanélküli a családtagokkal együtt 1500 főt tesz ki, és ezek ellátásáról kell a jövőben a városnak gondoskodnia. Követelték, hogy a városi közmunkákat indítsák meg, mégpedig helybeli munkásokkal, addig is kapjanak segélyt az arra rászorulók, és a napi 8 órás munkaidőn túli munkát tiltsák meg addig, amíg minden munkanélküli nem jutott munkához! A munkásokhoz szintén felhívást intéztek, és ebben sürgették őket, hogy szakmára való tekintet nélkül, minden erejükkel igyekezzenek kiépíteni a szakszervezet szervezeti kereteit, hogy így nagyobb erővel küzdhessenek a munkások gazdasági helyzetének javításáért.

4 A mind égetőbbé váló munkaerőhelyzet első jeleként a Dunántúl 1929. október 27-i számában tudósítás jelent meg, amely arról számolt be, hogy a súlyos gazdasági és pénzügyi viszonyok következtében ,,a magán munkaalkalmak a minimumra redukálódtak, a közmunkák pedig nem tudnak lépést tartani a kereslettel. A helyzet egyre rosszabbodik ..." A híradás szerint a munkanélküliek száma már ekkor meghaladta a város területén az ezer főt, de ezen felül még olyan értesülést is közölt a lap, hogy „rövidesen munkás létszámcsökkentés lesz több pécsi ipartelepen . . .". A lap egy négy gyermekes családapa példáját említette, aki felkereste a szerkesztőséget, és elpanaszolta, hogy már egy hete elviselhetetlen nyomorban él a családja, sem ő, sem a veje — aki a családjával szintén velük élt — nem kaptak munkát, pedig bármit elvállalnának. A lap ezt az esetet csupán mint az egyik példát említette, mert megfogalmazása szerint „. . . hetek óta egymásnak adják a kilincset a szegények nálunk. Valamennyi megindító nyomorról panaszkodik... Pedig a téli nyomor már most előrevetíti árnyékát..."

5 Hasonló helyzetről számolt be a Pécsi Hírek 1929. november 18-i száma is. Eszerint a pécsi téglakartell gyárai beszüntették a munkát, és így 300 család maradt kenyér nélkül. Két évi készletük halmozódott fel ugyanis, amelyet nem tudtak értékesíteni.

6 A helyzet súlyosbodását mutatta, hogy 1930. január 13-án a munkanélküliek tüntetésére is sor került. Reggel ugyanis mintegy 150 munkanélküli vonult tüntetni a Dunátúl szerkesztősége elé, a sajtó támogatását kérve ügyükhöz. Az elégedetlenséget az váltotta ki, hogy előtte a városi majorban a jelentkezett 300 munkát kérőből csupán 40 főt alkalmaztak, és a városi előmunkás minősíthetetlen modorban utasította el a többiek jelentkezését. A tüntetés olyan elkeseredett volt. hogy azt a rendőrségnek kellett szétoszlatnia!

7 A városházán székelő munkaközvetítő ekkor 1549 munkanélkülit regisztrált, akik közül a város alkalmazásába 362-en, más munkahelyekre pedig 144 fő került csupán.

8 A következő tüntetésre 1931. augusztus 30-án délelőtt került sor. A Szociáldemokrata Párt helyi szervezete székházában, a Zrínyi u. 13. szám alatt tartotta ekkor Esztergályos János országgyűlési képviselő, a párt helyi szervezetének egyik vezetője beszámolóját. A jelenlévő mintegy 300 munkás közül kisebb csoportok zajongani kezdtek, és egyiküket — egy munkanélküli iparossegédet - a rendőri « Uo. 5 BmL Dunántúl, 1929. október 27. 2. p. ß BmL Pécsi Hírek, 1929. november 18. 4. p. 7 BmL Pécs thj. város Tanácsának iratai 3201/1930. sz. 6 Uo. 472. ill. 71 147/1940. D. sz.; 50 276/1943. D. Vegyes sz.