Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: Ideológiai elemek a NEP Országos Központjának kiadványaiban

Ebben az okfejtésben a NEP vezetői egyáltalán nem elemezték a társadalom különböző elemeit egymástól elválasztó okokat, különösen azok mélyre nyúló gazdasági, szociális, társadalmi gyökereit. Tudatosan figyelmen kívül hagyták, meg sem említették az egyes osztályok, rétegek sajátos, egymással ütköző érdekeit. Bármiféle érdemi érvelés nélkül azt fogalmazták meg visszatérően, hogy az egyén érdekei csakis a közös nemzeti érdekek érvényesítése útján valósíthatók meg. Az egyén legalapvetőbb érdeke tehát a közös nemzeti érdek szolgálata. Bizonyítékként csupán néhány történetietlenül és hamisan interpretált történelmi példát említettek.

43 A „nemzeti"-hez hasonlóan a nemzeti alapon létrejött ,,egység"-et is, mint valamiféle minden felett győzedelmeskedni képes, mindennél hatalmasabb misztikus erőt emlegették, s erkölcsi értékekkel ruházták fel.

44 A „Nemzeti Egység" jellegét abban foglalták össze, hogy az a később megvalósítandó „politikai egység szükségszerű előfeltételét: a lelki-, kulturális- és munka-közösséget /e/ent/".

45 Több összefüggésben is megfogalmazódott a „lelki harmónia" megteremtésének fontossága, melynek lényege, hogy a külön érdekeket feladva „hazafias és erkölcsi kötelességből" elfogadják, magukénak tekintik a nemzet közös céljait.

46 Az egység legfontosabb elemének mégis a munkaközösséget tekintették. Az „egész nemzet egyetlen, megbonthatatlan munkaközösségét", amelyben „mindenki egyért és egy mindenkiért dolgozik". Az együtt végzendő munka érdekében szervezett közösség munkamegosztáson alapul, hisz „a nemzet éppen olyan megbonthatatlan egészet, egységet képez, mint az emberi test, amelyben szintén minden szervnek (a nemzetben: minden társadalmi rétegnek és minden egyénnek) megvan a maga rendeltetése".

47 A társadalom organikus felfogásával a munkamegosztás szükségszerű és nélkülözhetetlen - mintegy eleve elrendelt — velejárójának tüntették fel a vagyoni és szociális különbségeket. Ezeket tehát mindenkinek tudomásul kell vennie. Módosításuk csak abban az esetben lehetséges, illetve szükséges, ha indokolatlanul nagyok és lehetetlenné teszik az eltérő helyzetű társadalmi csoportok harmonikus együttműködését. Racionális indoklást e gondolattal kapcsolatban sem olvashatunk. Az egymásért munkálkodók nemzeti közössége inkább a „testvéri szeretet" és az arra épülő összefogás eredményeként jelenik meg.

48 Olyan közösségről van tehát szó, melyben „nincsenek kiváltságok, nincsenek előjogok, hanem csak kötelességek vannak: kötelességek a nemzet iránt", melynek mindenki tagja.

49 E gondolatok politikai éle kettős irányú. Egyrészt a feudális eredetű előjogok, illetve a nagy vagyonok, a pénz segítségével megváltható kiváltságok felszámolását szorgalmazzák. Azaz a nagybirtok és nagytőke pozícióinak megnyirbálását, azáltal, hogy egyetlen értéket hajlandó elismerni, a közös nemzeti érdekek realizálását szolgáló munkát. 43 Az 1848-49-es szabadságharcot „a magyar nemzet csak azért tudta túlerővel szemben is folytatni, mert a nagy történelmi pillanatban a nemzet minden fia összefogott". (Körlevél ... 1934. március, 7.) Ugyanakkor az a tény, hogy jólét volt az országban, amikor „a liberalizmus rendszere uralkodott", szerintük „nem a liberalizmus érdeme, hanem a nemzet egységes belső erőinek tulajdonítható". (Vita. és szónoki tárgyak, 17.) 44 A „Nemzeti Egységet" pl. több helyen említik úgy, mint „a legnemesebb nemzeti eszmét". (Kiemelés tőlem — V. J.). Részletes szervezési útmutatás. Századok, 1984. 4. sz. 806., Elnöki beszéd, 2. 45 Körlevél ... 1934. június, 7. /,G Uo., továbbá Körlevél ... 1934. március, 7., 1934. október, 22. 47 Vita- és szónoki tárgyak, 17., 19. 48 Elnöki beszéd, 4. 49 Vita- ésszónoki tárgyak, 17.