Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: Ideológiai elemek a NEP Országos Központjának kiadványaiban

a válság hatására ismét alkotóelemeire bomlott az 1920-as években (mintegy az uralkodó elit Bethlen által összekovácsolt egységét kifejezve) különböző irányzatokból egyfajta egységgé ötvöződött „keresztény-nemzeti" gondolat.

2 Olyan értékeléssel is találkozhatunk, mely azt emeli ki, hogy a sokféle módon értelmezhető „keresztény-nemzeti gondolat — mint a rendszer alapját képező politikai szövetséget megfogalmazó és tükröző, az államrezont kifejező, koalíciós ideológia — . . . mindig tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a politikai viszonyokban beálló változásoknak vagy csak egyszerűen módosulásoknak megfelelően értelmezzék".

3 Ezeket az értékeléseket igazolja a Gömbös-kormány politikai gyakorlata, az új miniszterelnök propagandája. Gömbös 1935-ig, a számára kedvezőtlen erőviszonyok között nem léphetett fel nyíltan az uralkodó elit nagybirtokos és nagytőkés rétegei ellen. E konzervatív elemek továbbra is részesei maradtak a hatalomnak. Sőt hatalmi pozícióikból Gömbös közvetlen híveinek 1935. évi nagy parlamenti előretörése után is csak részlegesen és jórészt átmenetileg szorultak vissza. Következésképpen Gömbös a nyilvánosság előtt nem változtathatta meg radikálisan az ő nézeteiket is magába foglaló uralkodó ideológiát. A teljes ideológiai „váltás" nem is lehetett szándéka, hisz a „keresztény-nemzeti gondolat" jórészt az általa képviselt -„úri középosztály" ideológiai nézeteiből épült fel.

4 Ez az alapja annak az általánosan elfogadott nézetnek, mely szerint: „Az ellenforradalmi rendszer ideológiáját jelentő keresztény-nemzeti gondolat eszmei kereteit elfogadva, a Gömbös-rezsim nem dolgozott ki önálló ideológiát, nem volt a magyarországi tekintélyállam kiépítésére irányuló kísérletnek saját, önálló, szerves és egységes ideológiai eszmerendszere."

5 E megfontolások feleslegessé tehetnék a fentebb hiányolt kutatást. Úgy véljük azonban, hogy két tényező is indokolja, illetve lehetővé teszi a kérdéskör alapos vizsgálatát és újragondolását. Egyrészt szükségesnek látszik a Gömbös-csoport új helyzetéből következően. Az 1920-as évek elején háttérbe szorított állami bürokrácia legfelsőbb rétegének ugyanis most nyílt először lehetősége arra, hogy kísérletet tegyen önálló politikai törekvéseinek realizálására. Amennyiben pedig e szélsőjobboldali erők - melyeknek gazdasági-társadalmi helyzete lényegesen eltért a nagyburzsuázia és a nagybirtokos arisztokrácia helyzetétől - rendelkeztek önálló politikai célokkal, szükségszerű, hogy e sajátos gazdasági-társadalmi-politikai érdekeket saját ideológiában fogalmazzák meg. S ha így van, nézeteiknek írásos formát is kellett adniuk, tehát kell lenniök olyan dokumentumoknak, amelyekből ideológiájuk feltárható. Ez vezet el a felülvizsgálatot indokló másik szemponthoz. A fent idézett álláspontok egyrészt tézisszerű megfogalmazások, másrészt nyilvánvalóan Gömbös, illetve hívei beszédeire, sajtóban megjelent cikkeire támaszkodva születtek.

6 Ez pedig azt jelenti, hogy a Gömbös-csoport ideológiai nézeteinek csak azokat az elemeit vizsgálhatták, melyeket utóbbiak a tömegpropagandában is nyilvánosság elé tártak. Gömbösek esetében azonban fokozottan igaz, hogy a propaganda nem azonos az ideológiával. 2 Magyarország története 8., Főszerk.: Ránki György, Szerk.: Hajdú Tibor, Tilkovszky Lóránt, Akadémiai Kiadó, Bp. 1976. 811-830. (Magyarország története 8.). 3 Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-30-as években. Századok, 1984. 6. sz. 1166. (Stier; 1984.) 4 Magyarország története 8. 569—587. 5 Stier: 1984. Századok, 1984. 6. sz. 1166. 6 A szerzők idézett írásaik műfaja, illetve célja miatt sem törekedhettek a részletes forráselemzésen alapuló tételes bizonyításra. Másrészt nem ismerhették azokat a nemrég feltárt dokumentumokat, melyeket tanulmányukban elemzünk.