Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában

\ január 1-jével lépett életbe. Ezt a városi közgyűlés 18Ó4. szeptember 18-án hozott 1902/5506. sz. határozatával fogadta el s a Helytartótanács 1864. november 21-én 81 826. sz. leiratával jóváhagyta. Erről a Népnevelők Kalauza „Pécsi Levelek" rovata adott hírt és az alábbi táblázat tájékoztat:

74 Évi renLakásVasárnapi összesen Ft Növekedés 1861hez Tanítók des fizeátalány* isk. díj* összesen Ft képest tés Ft Ft Ft összesen Ft Ft % A 4 főelemi isk. rendes tanító 600 100 100 800 170 27,0 Főelemi isk. párhuzamos oszt. t. 400 50 — 450 150 33,3 Budai külvárosi főtan ító 500 100 50 650 125 23,8 Szigeti külvárosi főtanító 500 50 50 600 180 42,9 Külvárosi altanítók és tanítónők 300 50 50 400 22—138 5,8 —52,7 Kézimunka tanítónő 200 — — 200 70 58,7 * Lakásátalányt csak az a tanító kapott, aki nem rendelkezett szolgálati lakással („szabad lakás"). A vasárnapi iskolai díjat (belváros 100 Ft, külváros 50 Ft) csak azok kapták, akik ott tanítottak. A fizetésemelés 1861-hez viszonyítva 32,7%-os volt és differenciáltan osztották el. Viszonylag legtöbbet az alacsony fizetésű tanítónők és kézimunka tanítónők; legkevesebbet a külvárosi altanítók kaptak. Ezt a jelentős fizetésemelést viszont csökkentette az a tény, hogy az osztálytanítók ezentúl a beíratási díjakból már nem kapták meg a 25%-os részesedést. A tanítók nyugdijára vonatkozó rendelkezések, utalások már az I. és II. Ratio Educationis-ban is megtalálhatók. A II. Ratio Educationis a normáliskolák külön nyugdíjalapjáról tesz említést, melynek növelésére a beszedett tandíjak egy részét is felhasználták. Az 1845. évi elemi tanodái szabályzat 7. fejezete [T. pontjának] 71. §-a pedig kimondta, hogy az a tanító, aki hivatali szolgálatát 30 éven át buzgón és lelkiismeretesen teljesítette - a köz- és állami hivatalnokokhoz hasonlóan egész évi fizetésének megfelelő nyugdíjat követelhet a maga számára. - Ezeknek a rendeleteknek a végrehajtása azonban - főleg a falusi rk. elemi iskolák vonatkozásában - többnyire elmaradt. A végrehajtás elmaradásának okai között valószínűleg szerepel a pénzügyi alapok hiánya és az a körülmény, hogy a nyugdíjalapokba való befizetés a tanítók számára nem volt kötelező. A falusi tanítók jelentős részének rendkívül alacsony jövedelme, s ennek bizonytalansága is hátráltató tényező lehetett. Erről az áldatlan helyzetről Kutnyánszky József 1865-ben a Népnevelők Kalauzában a következőket írta: A múltban „kevés néposztály részesült oly csekély figyelembe, gondoskodásba mint ... a tanügy kezelői . . . csekély fizetése miatt. . . vagyont nem takaríthatott meg öreg napjaira . . . Sokszor megesett, hogy. . . . hivatalától megfosztatván kilöketetett a nagyvilágba s lett belőle koldus."

75 Népnevelők Kalauza 1865. január 10. 1. sz. „Pécsi levelek" rovatban a szerkesztőség közölte az 1861. I. 1-én életbelépő fizetésrendezést. 75 Kutnyánszky József: A pécsegyházmegyei tanítók és éneklők nyugdíjintézete. Népnevelők Kalauza. 1865. márc. 10. 7. sz. a nyugdíjasok helyzetéről és vita Szombathy Ignáczcal.