Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában

A rendelet alkotói tisztában voltak azzal, hogy a háromosztályos főtanodák négyosztályossá szervezése — a tanterem- és tanítóhiány miatt — nem megy márólholnapra, s ezért a rendelkezés bizonyos átmeneti engedményeket tett lehetővé: pl. a rendelet 18. pontja szerint „nem okvetlenül szükséges, hogy minden tanodának 4 valóságos tanítója legyen . . ., egyes osztályokban ezután is altanítók alkalmazhatók . . ."; a 19. pont szerint „azon . . . főtanodák, melyekben 3 osztály, 3 tanterem, 3 tanító van, szervezetileg 4 osztályú főtanodákká minősíthetők azzal a kötelezettséggel, hogy a tanítási kitűzött czélt elérjék." A 21. pont kimondta, hogy „a 3-as tanodáknál a 4 osztályú főtanoda 3 alsóbb osztályának föladatát tökélyesen meg kell oldaniók olykép', hogy akik ezeket elvégezték a IV. osztályba átmehessenek", s végül a 22. pont szerint a „Gymnázium és reáltandoa I. osztályába csak az vehető fel, aki a IV. főosztályból kielégítő eredménnyel vizsgázott". Mindezekből megállapítható, hogy a 4 osztályos elemi főtanodáknál kisebb osztottsága népiskolák — ilyen volt az iskolák túlnyomó többsége — nem voltak teljes értékűek, a középfokú továbbtanulásra nem készítettek fel. Mivel a rendszer a főtanodák elrendelt fejlesztését központilag nem támogatta, a végrehajtást a helyi szervekre bízta, ez gyakorlatilag a szegény falusi nép, a városokban pedig a külvárosok proletársorsú lakói gyermekeinek magasabb színvonalú oktatását lehetetlenné tette. A népiskolák szervezete az 1868. évi 38. tc. életbe lépéséig alapvetően nem változott. A Pécsett megjelenő Népnevelők Kalauza című szakközlöny 1865. szeptember 20-i számában Mennyei József kalocsai tanítóképző intézeti igazgató „A néptanodák belső szervezése" című dolgozatában áttekintést adott a 60-as évek népiskoláinak különféle fajtáiról.'

15 Abból indult ki, hogy a tanulókat koruk és képességeik szerint kell az egyes osztályokba besorolni: „A tanköteles kor nálunk 6 évre terjedvén, legczélszerűbb . . ., ha az I. osztályba két, a II.-ba két, a lll.-ba egy, a IV.-be is egy évig jár a gyermek." A továbbiakban leszögezi, hogy ettől el lehet, sőt el is kell térni, pl. ha „gyenge és képtelen a tanoncz", akkor az alosztályba 3 évig járjon, s ha „tehetségdús" és főleg ha középtanodára készül, akkor az alosztályban 2 vagy 1, a felsőben 1—1 évet töltsön, s így a középtanodába 11 éves korában beléphet. Az osztályokat szakaszokra lehet - az alosztályban kell - bontani. Ahol két szakasz van, az első a kezdők, a második a gyakorlók (ismétlő, alkalmazó) szakasza. A tanulók és tanítók számától, a településviszonyoktól és a tanodái jövedelmi alaptól függően Mennyei József az elemi iskolákat a következőképpen osztotta fel: a) Egy tanítás - egy tantermes iskolák: ezekben a tankötelesek száma 60—100 fő, s a tanulókat 3 szakaszra osztják: I. szakasz: a 6-8 évesek; II, szakasz: a jóképességű 8—10 évesek: III. szakasz: a tanodákból kilépő 10-12 évesek; közülük (legjobbakból) választhatók a „tanító-segédek".

46 fa) Két tanítás — két tantermes iskolák: Itt az „alosztályba", járnak a 6-8—9 évesek, a „felosztályba" a 9-12 évesek. A kezdőket a „főtanítóra" kell bízni. c) Három tanítás - bárom tantermes iskola: Ez al-, közép- és felosztályokból áll (1 leány és 2 fiúosztály). d) A városokban négyosztályú főtanodák vannak 4 tanítóval és külön 4 tanteremmel. A főtanoda I. osztályába a 6-8-9 évesek, a ll-ba a 8-9-10 évesek; a lll-ba a 10-11 éve45 Mennyei Józseí: A néptanodák belső szervezése. Népnevelők Kalauza. I, évf. 26. sz. 46 A „tanítósegédek" az angol „monitor rendszer" hazai alkalmazására utal. Ezt Ferencsik János: A több rajból álló osztály egyidejűleg való elfoglalásáról című dolgozatában (Népnevelők Lapja 1868. II. 27. 4. sz.) mint régi rossz módszert elveti, mivel „a gyerek nem tanítani, hanem tanulni jő az iskolába".