Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában

A lakosság vallás szerinti összetételének százalékos alakulását a népszámlálási adatok alapján az alábbi táblázat mutatja: Felekezet 1850. 1857. 1869.. Katolikus 97,2 95,0 90,7 Protestáns 0,6 1,2 2,1 Izraelita 2,0 3,7 6,8 Egyéb felekezetek 0,2 0,1 0,4 összesen : 100,0 100,0 100,0 t Pécs tehát a nem katolikus lakosság, különösen az izraeliták, arányának növekedése ellenére, túlnyomóan katolikus város, püspöki székhely, s a kat. klérus befolyása igen erős. A növekvő számú más vallású gyermekek iskoláztatását egy izraelita és egy kis létszámú evangélikus felekezeti népiskola szolgálta. A vallási türelmet jelzi, hogy protestáns és izraelita tanulókat a belvárosi rk. elemi főtanodába és a Miasszonyunkról elnevezett róm. kat. zárdai leánytanodába is fel vettek. A lakosság foglalkozási (jövedelemszerzési) viszonyait az 1857. évi népességösszeírás és az 1869. évi népszámlálás adatai alapján vizsgáltam. Nehézséget jelentett a két statisztika eltérő összetétele és terminológiája. Az 1857. évi adatok csak a jelenlevő és távollevő pécsi illetőségűekre, az 1869. éviek pedig valamennyi jelenlévő, tehát az idegen illetőségű népességre is vonatkoznak. Népesség1857 1869. kategória száma % száma % összes jelenlévő népesség 17 447 100,0 23 863 100,0 Ebből pécsi illetőségű 15 026 86,1 19 945 83,6 idegen illetőségű 2 421 13,1 3918 16,4 Távollévő pécsi illetőségű 666 Jelen- és távol-pécsi illetőségű 15 692 Foglalkoztatottak száma 5 039* 32,1* 12 325 51,6 Eltartottak száma 10 653 67,9 11 538 48,4 A kimutatás alapján megállapítható, hogy Pécsett a foglalkoztatottság 1857 és 1869 között igen jelentősen növekedett. A növekedés a bővölő munkalehetőségekkel kapcsolatba hozható, de az 1869. évi 51,6%-os arányt fenntartással kell fogadni, összehasonlításként megjegyzem, hogy Férge Zsuzsa: Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből című tanulmányában Keleti Károly 1869/70. évi számításait vette alapul, mely szerint a szűkebb értelemben vett akkori Magyarország 13,2 milliós lakosságából 6,5 millió „kereső" volt, s ez 49,2%-nak felelt meg. Az arányt túlzottnak tartja, s ennek fő okát abban jelöli meg, hogy Keleti a segítő családtag nők egy részét a foglalkoztatottak között tüntette fel.

16 * A foglalkoztatottak száma azért ilyen alacsony, mert nem tartalmazza az idegen illetőségű lakosság munkavállalóit. Közülük — becslésem szerint — 500—600 foglalkoztatott lehetett (főleg bányászok, kereskedők), de ezek figyelembe vétele a foglalkoztatottsági arányt, az össznépességhez viszonyítva lényegesen nem változtatja meg. LG Férge Zsuzsa: Fejezetek a magyar szegénypolitika történetébői, Gyorsuló Idő sorozat. Magvető Kiadó, Bp„ 1986. 29. és 30. p.