Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Ódor Imre: A magyar nemesi felkelés a kései feudalizmus korában

Feltevést látszik valószínűsíteni, hogy a november 17-én — az összevont választmányi ülésen — napirendre kerülő 5 munkálat között nem szerepelt.

95 E nézetünkben erősít meg az október 30-i közgyűlésen beterjesztett alispáni javaslat is. Eszerint az urbáriumi tárgy vizsgálata oly sok időt vett igénybe, hogy a közeledő országgyűlésig a többi operátum részletes tárgyalása lehetetlenné vált, így ezek esetében ,,általyános elvek megállapíttatni rendeltetnek".

90 A megyei banderiális albizottság munkája híján egy e kérdéskört felölelő, s a bizottság által is minden bizonnyal tárgyalt tervezetre, illetve a vonatkozó követutasításra támaszkodhatunk a megye álláspontjának bemutatásában. Dömötör Pál ,,észrevételei'™' az országos albizottság tervezetének alapos ismeretéről és a problémakör elmélyült tanulmányozásáról tanúskodnak. E helyütt csupán a nemesi felkelés szabályozását érintő legfontosabb megállapításait bocsátjuk közre. A Pesten felállítandó fegyvertár ellen több érvet is felsorakoztat. Célszerűbbnek látná a megyénkénti tárolást, mintsem évenként mindig a messze távolból hozni a fegyvereket. A központi elhelyezés az ellenséget is „ingerelné", s arra törekedne, hogy a pesti fegyvertárat mielőbb elfoglalva, megfossza a felkelőket fegyvereiktől. Nem engedhető meg — írja —, „hogy úgy bánjon velünk az ellen, mint farkas a nemes lóval, mellynek hogy ne rúghasson, leg elsőben is inait szaggatja ki". A megyékben létesítendő fegyvertárak mellett érvelve, emlékeztet az 1514es parasztháború rémségeire, a fegyverhiány következtében elvesztegetett időre. A nemesi felkelés utolsó szereplését is például állítja: ,, . . . milly romlásnak s vég veszélynek vala tárgya a csak 809-ben is a Felkelt Nemes Sereg, nem lévén elég ideje a gyakorlásra, nem lévén fegyvere, s a mennyire volt is, ki sárkány, ki kova hiányával volt, mint ezt az idvezült Hős Alvinczi arcza pirulva szemlélte."

98 A nemesek megyei lajstromával kapcsolatban célszerűnek látja, hogy — az 1808:2.tc.-t szem előtt tartva — a mentesek eleve ne is kerüljenek fel a listára, vagy egy külön rovatban szerepeljenek, amelyben az alkalmatlanság okát feltüntetik. Erős fenntartásokkal fogadja a nemesek kiképzéséről szóló elképzelést. Felrója, hogy a javaslat eltér minden korábbi megoldási kísérlettől, s alapjaiban sérti a nemesi szabadságjogot. Még elgondolni is vérlázító — írja — amint a „Verbungos fel nyomván csákóját a bámuló nemes suhancz fejére, azt mondja: már katona vagy, mert fejeden a Császár csákója!" Alkotmányunkkal összeegyeztet hetelennek s fölöttébb lealacsonyítanak véli ezt az eljárást, amely az erkölcsökben ki műveltetett Fijait Hunniának érné". Lehetetlennek tartja a kiképzés alatt állók átirányítását az inszurrekcióhoz, s rávilágít, hogy tartósabb háborúskodás esetén így is megoldatlan a gyakorlatoztatás. A 35-50 éves korosztály alkalomszerű kiképzését ugyancsak ellenzi: „...hát már ezek is a káplárokhoz menjenek patvariára, a köz katonákkal, többnyire jobbágyaikkal pajtáskodjanak... és famíliájukat, tiszteségeiket el hagyják?" 95 BmL Kgy. jkv. 1832. 678-679. p. 96 A király az országgyűlés egybehívására 1832. december 16-át jelölte meg. BmL Kgy. i. 2642/1832. 97 Dömötör Pál, Tolna, Bács és több vármegyék táblabírájának javaslatai a következő címet viselik: „Az 1827-dik esztendői 15-dik Törvényben kirendeltetett Országos Küldöttség Munkájának mellyet a Dandárokról és Nemesi Felkelésről készített megvizsgálásakori észrevételei a belirttnak". Kelt: Baja, 1831. április 4. - BmL Kgy. i. 1427/1831. 98 Utalás az akkoriban közismert anekdotára, a használhatatlan fegyverekről. A Kisfaludy által is hitelesített történetet közli Rexa Dezső, In: R. Kiss István: Az utolsó nemesi felkelés I. Bp. 1909. 348-349. p.