Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Ódor Imre: A magyar nemesi felkelés a kései feudalizmus korában
nálhatóságát, eltörlését, illetve pénzzel történő megváltását javasolta. A nemesség heves tiltakozásának többek között az egykorú, híres röpirat, a „Vexatio dat intellectum" is hangot adott. 9 Szerzője fölöttébb sérelmezi a nemesi előjogokat fenyegető tervet, valamint a németesítő törekvéseket. Érvei között a nádori hatáskör csorbítása csakúgy szerepel, mint a magyar ezredek kárára történő megkülönböztetés. A magyar katonai dicsőség százados hagyományát áliítja szembe a királynő hálátlanságával : „...az insurrectiot is mennyire ócsárolják, pedig Európa nagy része bizonyságot tehet róla, hogy a királynő a magyar vitézségnek 5 hűségnek köszönheti, hogy uralkodik." 10 A kor kiváló horvát származású közgazdásza, Skerlecz Miklós is a Kollarféle terv ellen foglalt állást, a nemesi felkelésről írt elmélkedésében. 1 ! Rendszerezve a közvélemény álláspontját kimutatta, hogy a Kollár által kínált alternatívák — zsoldos hadsereg, illetve személyes felkelés helyettes állítással — az alkotmánnyal nem egyeztethetők össze. A problémakör lényegére tapintva írja: „...a felkelési kötelezettség időleges s gyakran több éven át vissza nem térő terhet okoz, az állandó katonatartásnak bármelyik módja azonban állandó és folytonos kötelezettséggel jár, s hogy azt a nemesség önként vegye magára, és így útját egyengesse a folytonos tűrhetetlen adózásnak, bizonyára fel nem tételezhető". 12 Legfőbb ellenérve a nemesi előjogok sérthetetlensége, amely a nemesség honvédelmi kötelezettségen alapul; ennek eltörlése a kiváltságok felszámolásával fenyeget. A nemesi felkelés szükségességét a törvényekkel bizonyítva, nem mulasztja el a rendkívüli hadísegély nemesi terhét sem felemlíteni. Gondolatmenetét — szellemesen - egy kikezdhetetlen megállapítással zárja: „...Magyarországnak mindig sarkalatos elve volt az, hogy a felkelés nagyságát a veszedelem természetéhez mérje". 13 Az udvar megítélésének zavarosságát kipellengérezve egyértelműen az inszurrekció fenntartása mellett áll ki, rámutatva az egzaktabb szabályozás és korszerűsítés elkerülhetetlenségére. Javaslatában felveti a személyesen felkelők megyénkénti nyilvántartásának szükségességét, továbbá a fegyver és felszerelés beszerzési módozatainak tisztázását hangsúlyozza. Skerlecz kritikájából is kitetszik, hogy a rendi és az udvari szemlélet konfliktusának közjogi alapja az 1715:8.tc, pontosabban annak ellentétes értelmezése volt. Előbbi álláspont szerint, ami abban nincs rögzítve, az nem kötelező többé; az aulikusok viszont azt hangoztatták, hogy amit a törvény nem törölt el, változatlanul érvényes. A nemesi adómentesség kérdése //. József trónraléptével került ismét terítékre. A felvilágosult abszolutizmus reprezentánsának reformjai közismertek, akárcsak azon szándéka, amely az országos népösszeírás és a földmérés mögött meghúzódott. Tervei között az inszurrekció eltörlésének gondolata is komolyan felmerjlt. Meg is fogalmazta „ . . . hogy a magyar nemesség fegyverre kelését haszontala9 A „Vexatio" 1764-ben készült, de nyomtatásban csak 1785-ben látott napvilágot. Conchp Győző: „Vexatio dat intellectum" című röpirat 1764-ből. Századok (továbbiakban: SZ) 1880. 592. p. 10 Idézi Újhelyi: i. m. 353. p. 11 A mű eredeti címe: ,, Opinio seu Discursus de Insurrectione". Elmélkedés a nemesi felkelésről címmel közölte Berényi Pál: Skerlecz Miklós báró művei. VI. fej. Bp. 1914. 546-587. p. 12 Uo. 554. p. 13 Uo. 559. p.
