Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

is 1869-ben szilárd anyagból, díszes, bádogozott toronnyal ellátott templomot építettek 7800 forintos költséggel. A gyülekezet a templom építéséhez ugyan még ekkor is kapott a seliyei uradalomtól épületfát, de ezen kívül minden egyéb terhet maga viselt. A régi imaház és az iskola egyébként nem azon a telken volt, ahova az új templom került, hanem egy másik téren, amely nagyon szűk volt az egyházi épületek számára. Ezt a szűk teret a község kicserélte azzal a másikkal, amelyen egykor a ,,Marócsai Naty fogadó" állott, miután a kocsmajoggal együtt a kocsmaépületet is megvásárolta az uradalomtól. A 19. század első felében a falvak megújítását elősegítette az is, ha a község kérésére, vagy ritkábban önkényesen, az uradalom a községnek új területet jelölt ki. Ez történt Drávapalkonyán, amely eredetileg közvetlenül a Fekete-víz partján feküdt. A község azután, bár az 1827-es nagy drávai árvíz az új épületek egy részét lerontotta és ezzel az átköltözés idejét megnyújtotta, mégis csak áttelepült az új helyére. Itt épültek fel jórészt szilárdabb anyagból a jobbágyok házai, de az egyház is, ezen a területen, új funduson épített parókiát, kő alapra, vályogból, erős tölgytetővel. Volt ebben az új épületben három szoba, két konyha, meg egy előtér. A gazdasági épületek itt ugyancsak kő alapra, vályogból épültek. Ezekben volt a káplán szobája is, továbbá egy gabonás- és egy fáskamra, egy kocsiszín, egy istálló, egy pajta és összesen hat ól. Volt itt két pince is. Az egyik a fő épület alatt az előtérre nyílt, a másik meg szabadon állt a kertben, a jégverem mellett. Végül 1832-1837 között épült fel kő alapra, téglából, két karzattal, szép toronnyal a palkonyai templom.

131 Kisszentmártonban, 1836-ban a tagosztály megtörténte után települt át a község új helyre. A következő évben a lakosok már ezen a helyen kezdtek építkezni, és pár év alatt felépült az egész falu, a mostani helyén. A fatemplom azonban a régi helyen továbbszolgált még 14 esztendeig. Az új templom építésének gondolata az anyaegyházzá válással kapcsolatban vetődött fel itt is. Ekkor gondoltak arra, hogy az új községben, szilárd anyagból, díszes istenházát építenek. A jelenlegi 10 öl hosszú, 5 öl széles templomukat 1853-ban szentelték fel, és akkor 11 118 forintba került.

132 Az egyes településeket az úthálózat kötötte össze egymással és a szomszéd tájakkal. Az Ormánság tengelyén végig, a buckasor hátán haladó útról volt már szó. Ennek az útnak Vajszlónál, Vejtin keresztül volt leágazása Szlavónia felé, s tovább nyugatra még egy másik Sellyénél, Révfalu irányában. A fő utat észak felé Szentlőrinccel is két út kötötte össze. Az egyik Sellye-Kákics-Okorágon át haladt, a másik pedig Kis- és Nagy Csány között a Nádasdi csárdától délre szakadt ki a fő útból és Gilvánfa-Mecskén-Hernádfán át haladt északi irányba. Igen fontos még a Vajszló-Pellérd-Pécs között vezető út, amely száraz időben a legrövidebb közlekedést biztosítja a megye székhelyére. A drávai ártéren mostoha csak igazán a helyzet, ha városhoz, piachoz akar jutni az ottlakó. A nyugati oldalon lakók az említett két észak-déli irányú úton érhetik el Sellye és Vajszló piacát, vagy az uradalmi központok irodáit, de a keletiek közül csak a községek egy része (Piski-Kémes-Szerdahely-Kovácshida) tudja kocsin megközelíteni Siklóst, viszont a szigetben fekvő Tésenfa, azután Csehi, Palkonya és Drávaszabolcs népe már a saját falujából is nehezen tud kijutni. A baranyai utakról szólva soha nem szabad elfeledkeznünk a táj különleges természeti viszonyairól. A baranyai útviszonyokat először számba vevő Höíbling Miksa |:M Ráday Lt. Can. Vis. 1886. Drávapalkonya 132 Ráday Lt. Can, Vis. 1886. Kisszentmárton