Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

mában Rúzsás La/os

8 45 mai ormánsági községet emleget, s területi meghatározását elfogadva követjük nyomon mi is ebben a dolgozatban az ormánsági községek 18-19. századi változásait.

9 a) Az ormánsági falvak keletkezése ,,Az emberi élet örök alkalmazkodásban nyilvánul meg" - írja Faragó Tibor az ősi törvényről - és ennek elsődleges kerete a környezet.

10 A környezethez, a természeti feltételekhez való alkalmazkodás első lépése viszont a hajlék, a szállás, vagy a házakból integrálódó falu. A ház védi az embert a természet, tulajdonát a társadalom kártevései ellen, s egyben kiinduló és végpontja minden gazdasági tevékenységnek, vagy társadalmi eseménynek. Az Ormánság mocsárvilágában az első szempont a szállást keresők számára a víztől való mentesség, de ugyanilyen fontos az is, hogy a szállás a megélhetést nyújtó víz közelében legyen. Hogy mikor keletkeztek az Ormánság földjén az első emberi szállások és milyen etnikumhoz tartozó emberek laktak bennük, nem tudjuk, mert ezen a földön eddig még tudatos régészeti feltárás nem volt. A Baranya régészetét ismertető legújabb szintézis ennek megfelelően a VI —IX. század között egyetlen avarkori lelőhelyet sem tud az Ormánság területéről felsorolni, a honfoglalás korának lelőhelyei között is csak Hirics-Rádfalva-Sellye nevével találkoztunk. De a két utóbbi helységből a véletlen produkálta lelettel van dolgunk, s csak Sellyén tárt fel 1954-ben Lakatos Pál egy 60 sírból álló temetőrészietet.

11 Annak, hogy a régészek ennyire elhanyagolták ezt a területet, bizonnyal az a legfőbb oka, hogy az itt kifejlődött populáció számára a természet csak egyetlen építőanyagot biztosított, a fát, s mindent elnyelt századok során a nedves mocsári környezet, ami fából készült: az alap nélkül készült házakat, ólakat, tároló ládákat, hombárokat, szökrönyöket, a termeléshez, vagy a fogyasztáshoz használt eszközöket. Hogy mindez nem jutott a fából készült ősi rováspálcák sorsára, az annak köszönhető, hogy itt sohasem volt nagyobb mennyiségben olyan helyi termék, amely idegen tájak nyersanyagainak, ipari termékeinek megszervezésére elegendő lett volna. így szüntelenül újratermelődve ez a fából való eszközvilág megmaradt a XIX. század végéig. Azt hiszem, hogy ennek ellenére is tudnák pontosítani a régészek ismereteinket a modern kormeghatározó módszerek alkalmazásával, hiszen ,,. . . tömérdek, félig szénné vált fa kerül elő ma is a földből, ha megnyitják mélyét".

12 Az Ormánság múltjának régebbi kutatói, köztük mindenekelőtt Lukácsy Imre arról beszélnek, hogy ,,. . . az ormánsági nép avar-székely eredetű faj", hogy az avarokkal magyarok is jöttek az országba, hogy a Nagy Károly által rájuk mért csapások (791-796) hatására szétszóródott avarok természetes menedéket leltek 8 Rúzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711-1848. Bp. 1964. 9 A néprajzi szempontot új módszerekkel gazdagította ifj. Kodolányi János: Problémák az ormánsági etnikai csoportok körülhatárolásában. Néprajzi Értesítő 1958. 518. és Zenfa/ János: Adatok az Ormánság néprajzi határainak megállapításához. Janus Pannonius Múzeum (tovább: JPM) évkönyve 1966. 129. és uő. Baranya megye néprajzi csoportjai. Dunántúli dolgozatok. Néprajzi sorozat 1. Pécs 1979. 10 Faragó Tibor: Éghajlat és társadalom. Magyar Tudomány 1981. 7-8. sz. 503. 11 Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig. Szerk.: Bandi Gábor. Baranyai monográfia Sorozat, Pécs 1979. 394-398. és 409. yl Ormányság 1937. 63. ,;i Lukácsy Imre: Ormánság népe. Pécs 1907. 9., 10. Vö.: Sebestyén Gyula: Az avar-székely kapcsolatok emlékei 30.