Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon 1941 és 1949 között

/V. A be- és kitelepítések okozta változások 7. Jogforrások Az első telepítési hullám a földműves lakosságot érintette és a földreform végrehajtásával volt kapcsolatos. Azokat az igényjogosultakat ugyanis, akiket lakóhelyükön nem tudtak földhöz juttatni, azokat az ország más helyén, elsősorban csoportos telepítés formájában lehetett kielégíteni. (600/1945. M. E. számú rendelet 32. §.) A telepítésre megfelelő terület kijelölése az Országos Földbirtokrendező Tanács feladatát képezte. (33.000/1945. F. M. sz. rendelet 62. §.) A csoportos telepítést megvalósítani kívánó eljárás a Községi Földigénylő Bizottságok tevékenységével indult. Feladatuk volt annak megállapítása, hogy kik azok, akik igényét helyben nem lehet kielégíteni. Ha ezek száma nagy volt és földhözjuttatásuk érdekében áttelepülni is hajlandók voltak, akkor a községi bizottság őket e céllal összeírta és ezt a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz megküldték. Fontos adata volt az összeíró ívnek, hogy az igényjogosult a megye vagy az ország mely részében akar, vagy hajlandó települni, családja hány fős és milyen gazdasági felszerelés áll rendelkezésére. Feltüntették az eddigi munkakört, foglalkozást is. A Megyei Földbirtokrendező Tanács, ha a kérelmet a megye területén ki tudta elégíteni, akkor köteles volt nyomban intézkedni, ha nem, akkor a jelentkezési ívet javaslatával ellátva az országos tanácshoz terjesztette fel. Kötelességét képezte a tanácsnak a kitelepítés, ha valamely túlságosan sűrűn lakott vidék mezőgazdasági lakosságának átköltöztetése vált lehetővé. További feltétel, e vidék mezőgazdasági lakosságának hiányos megélhetési és terjeszkedési lehetősége. Az áttelepülés olyan terület felé irányult, azokat a községeket vette célba, ahol hazaárulás, háborús vagy népellenes cselekmények következtében kimozdított lakosság eltávolítása miatt nagyobb tömegű ház üresedett meg és megfelelő menynyiségű földingatlan is rendelkezésre áll. A rendelkezés lényegében a német nemzetiségiek által lakott községeket érintette, mert ezekben az elkobzott belsőségek, valamint a mezőgazdasági ingatlanok felosztására a községi földigénylő bizottságok végleges érvényű határozatot nem hozhattak. Telepíteni lehetett olyan ritkább népsűrűségű területekre is, ahol a telepítést kifejezetten népesedési okok teszik szükségessé. (5.600/1945. F. M. sz. rendelet 30-32. §.) A Szövetséges Ellenőrző Tanács 7945. november 20-án kelt és a magyarországi német lakosság Németországba történő áttelepítéséről szóló határozata végrehajtásaként az a magyar állampolgár volt köteles áttelepülni, aki az 1941. évi népszámlálás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak, vagy valamely fegyveres német alakulatnak („SS") tagja volt. Nem vonatkozott ez a nem német (anyanyelvű) nemzetiségű személy vele együtt élő házastársára és kiskorú gyermekeire, valamint a velük, a rendelet hatálybalépését megelőzően közös háztartásban már együttélt felmenőkre, ha azok 65. életévüket 1945. december 15. napja előtt betöltötték. Nem kellett áttelepíteni azt a személyt, aki cselekvő tagja volt valamelyik demokratikus pártnak, vagy legalább 1940 óta a Szakszervezeti Tanács kötelékébe tartozó valamelyik szakszervezetnek. Azokat a német anyanyelvűeket sem, akik magyar nemzetiségűnek vallották magukat, és ha hiteltérdemlően igazolták, hogy nemzethű magatartásuk miatt üldöztetést szenvedtek. A mentesség kiterjedt a feleségre (özvegyre), a kiskorú gyermekre (kiskorú árvákra), valamint a velük a rendelet hatálybalépését megelőzően is közös háztartásban együttélt felmenőkre. A mentességet nem lehetett alkalmazni azokra, akik magyarosított nevüket visszaváltoztat-