Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: A nemzetiségi nyelvtanítás a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszak oktatásügyi statisztikájának tükrében

illetékeseit arra késztették, hogy Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímást, esztergomi érseket is megkeressék a típusváltoztatások tömeges jelentkezése ügyében.

44 A VKM-átirat hangsúlyozta, hogy az egész magyarországi kisebbségi iskolarendszert aláássa az évenkénti tömeges típusváltoztatás, amely „különböző tényezők" hatására történik. A helyi egyházi hatóságokat súlyos felelősség terheli, amiért a különböző vélemények és nyomások hatására maga kezdeményezi vagy jóváhagyja a változtatásokat. A hercegprímás válaszában utalt arra, hogy ,,. . . az egyenes és következetes megoldáshoz mindaddig nem lehet eljutni, amíg a kormány nem teremt teljes harmóniát a saját álláspontja és Bleyerék túlzó, a bölcs tapintatot nem tekintő fellépése és az alsóbb állami fórumok eljárása között..."

45 A hercegprímás! levél végül jelezte, hogy az ügyet püspöki konferencia elé viszik, s minden típusváltoztatás iránti kérelmet ezentúl az egyházi főhatóság is „tárgyalásba viszi és ha a nép kívánni fogja, akkor a szükséges intézkedéseket megteszik." Részletesen kitér a dokumentum utána egyházmegyénként arra, hogy a püspökségi főtanfelügyelők milyen előnyösen segítik a kormányzat kisebbségi iskolapolitikáját, s a hibák és politikai tapintatlanság fő tényezői az alsóbb fokú állami közegek. Kétségkívül részigazságok vannak a védekezésben. A kisebbségi politika végrehajtásának iskolában jelentkező sikertelenségét a VKM az egyházi hatóságokra, az érsekség az állami alsófokú hatóságokra igyekezett áthárítani. Valójában csak konkrét, egyedenkinti vizsgálatok tudták felfedni az egyes iskolákban lejátszódott típusváltozási aktus mögötti politikai, személyi okokat. Ezen vizsgálatok közül mintegy húszat áttekintettünk, s a keletkezett jegyzőkönyvek és tanúvallomások alapján két okra vezethetők vissza a nemzetiségi lakosság ellentétei a különböző egyházi vagy állami főhatóságok döntéseivel szemben. Az alapellentétet az adja, hogy 1918-1920 közöttelért nemzetiségi jogok gyakorlásához mérten érezhető visszaesést tapasztaltak. 1918-ban, 1919-ben a maguk választotta anyanyelvi oktatást az 1923. évi törvények alapján létesített típusok rendezni kívánták ugyan, de mint az alábbi statisztika mutatja, általában jelentékenyen visszaszorult az anyanyelv érvényesülése. A másik ok, amely általánosan megfigyelhető, hogy a tanítási típus eldöntésében a szülőknél a németség kulturális egyesülete, továbbá a helyi alsófokú állami hatóságok, türelmetlenül, nacionalizmustól vezetve, politikai kérdést igyekeztek kovácsolni. Ha a szülők „B" típust nem kívántak, hanem csak a kisebbségi nyelvigényeket szerényen képviselő „C" mellett döntöttek, a „kulturferein" helyi és országos képviselői, vagy a Bauerbund aktivistái támadásba léptek azt állítva, hogy a jegyzők, a tanítók, a főszolgabíró befolyásolta, megfélemlítette a lakosságot. A tárgyilagosság kedvéért le kell szögeznünk, hogy legtüzetesebb kutatás is mindössze négy ilyen adatot hozott napvilágra. Ha pedig „B" vagy „A" típusra törekedtek a „C" helyett, akkor a helyi hatóságok valóban a német kultúregyletet támadták még akkor is, ha valóban semmi köze sem volt a lakosság véleményének kialakulásában. A társadalmi közhangulat és szellem nacionalizmusa eleve lehetetlenné tette egy tárgyilagos kormánytörekvés megvalósítását. Levéltári jegyzőkönyveinkben is alig fogható meg a „bűnös". A kor sajtóját tekintve azonban látható, hogy már a húszas évek legvégén egymásra mutogat a német kulturális egylet és az alsóbb fokú egyházi és világi hatóság. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az iskolaügyi főhatóságok a típus megállapításánál több esetben szinte érthetetlen javaslatokat tesznek, vagy indokolnak. Azonnal egyetértenek az állami tanfelügyelőségekkel, ha azok javaslataikban - vállalva a felelősséget - a kisebbségek rovására döntenek, helyben hagyva az iskolaszékek határozatait. 1929/30-as tanévben pl. Almáskeresztúron a