Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Horváth Csaba: A revíziós törekvések és a nemzetiségpolitika tükröződése Baranyában (1935-1937)

dig felébresztik a németség nemzeti és faji öntudatát, a népközösség elvével és ezzel a Német Birodalomhoz való kötődés elfogadását. Darányi ígéretet is tett egy főispáni értekezlet összehívására az Egyesület támogatása érdekében, azonban határozottabb fellépés Németország miatt nem történt a Kameradschaft eilen.*« A németség hűségének, a pángermán agitáció iránti fogékonyság fokmérőjének számított a szomszéd vármegyében, a bonyhádi kerület 1937-ben megüresedett mandátumáért folyó küzdelem. Augusztusban, az egyhangú választás még kevésbé, de az 1938 januári újabb csatározás már ugyancsak segítette a veszélyeztetettség ébrentartását. A Kameradschaft Goldschmid Györgyöt állította a kisgazdapárti Klein Antal (volt Tolna megyei főispán) ellenében és a képviselőjelölt érdekében indított kampányt nem is annyira választási, mint propaganda-agitációnak használták fel. A szervezet fokozta támadásait a Volksbildungsverein ellen, bírálták az iskolarendelet végrehajtása miatti megalkuvó magatartásukat, az őket támadó Kleint és Rieszt pedig a németség árulóinak nevezték.

144 A választás ugyan ismét a „nemzetellenes erők" vereségét hozta, de a sajtóban tovább érlelődött a Németország iránti ellenszenv. A nemzetiségi kérdés szempontjából azért, mert e propaganda behatolása előtt a németség „elégedett volt", s ez a lapok szemléletét tekintve azt jelentette, hogy differenciálás nélkül ismét minden nemzetiségi törekvést pángermánnak minősítettek, ugyanis a vélemények szerint ez az agitáció volt az oka a német nyelvű iskola bevezetésének, a közigazgatásban az anyanyelv használata követelésének, a sváb bálok rendezésének, az Egyesület szervezkedésének, valamint a külföldi lapok, röpiratok szaporodásának. Külpolitikailag pedig az a sugallat növelte az ellenérzést, hogy Németország úgyis elnyeli Magyarországot.

145 A már kétségtelenül jelenlevő pángermán agitációk nemcsak a sajtóban váltottak ki visszhangokat, hanem ellenük Heckenberger a felsőházban, Klein Antal a képviselőházban jelentettek be interpellációkat. Heckenberger a Volksbildungsverein és a Kameradschaft erőviszonyait elemezve rámutatott az Egyesület fokozatos elerőtlenedésére s arra, hogy Baschék agitációt kezdtek a németség politikai megszervezésére is, Klein pedig a Volksbote számaiból idézve, tiltakozott Huss „völkisch" propagandája ellen és célzott a Kameradschaft anyagi eszközeinek származási helyére is.

146 Heckenberger interpellációját igazolta az Egyesület vezetőinek egyre kevesebb sikerrel járó szervezkedése és propagandakörútjai. Míg a helyi szervek aktivitása csökkent, addig a Kameradschaft csoportjaié tovább élénkült s nemcsak a Baschék kiadásában megjelentetett naptárakat, hanem németországi, kimondottan a népközösségi gondolatokat propagáló kalendáriumokat is terjesztették.

147 Az erőviszonyok ily módon történő alakulására 1937 végén - 1938 elején Mekényes község adott példát, ahol maga a hegyháti főszolgabíró kért az Egyesület számára támogatást. Valószínűleg a szeptemberi Darányi-Gratz tárgyalásnak és az azt követő főispáni értekezletnek volt az eredménye Horvát István jelentése, melyben a főispán helyeselte a főszolgabíró elképzelését, miszerint a Basch-csoportot a mozgalmon belül az Egyesület számolná fel, s ehhez a vármegye - főként anyagi támogatását is kilátásba helyezte. A közigazgatás szemléletét s ezzel együtt a támogatás korlátozottságát, ideiglenességét jelezte azonban az a megállapítása, hogy „a bizalom ... a múlt tapasztalatai alapján . . . e szervezettel szemben sem teljes".

148 A kelet felé törő nagynémet gondolat közeli megvalósulására Schuschnigg berchtesgadeni látogatása, illetve Hitler követelésének elfogadása döbbentette rá a helyi lapokat is, melyek e találkozót egyformán úgy értékelték, hogy ez a tényle-