Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

Augusztus 24-én Baranyában a határelzáró őrsök elérték a DrávaszerdahelyTúrony-Hattelekpuszta-Borjád-Németboly-ll. Lajos-emlékmű vonalát. Itt a szerbeknek a semleges vonal mögé történt visszavonulása zavaró incidensek mellett zajlott le. Kelebiánál Rátvay százados 19 órakor kiment a határvonalra, hogy ellenőrizze a szerbek visszavonulását, mire azok tüzet nyitottak rá és a kíséretéből egy csendőrőrmester meg is sebesült. Ezt követőleg a szerbek lövészárkokat ástak Kelebia és a körösi erdészház közelében és azokban elhelyezkedtek. Gösset angol ezredes a fenti határincidensek miatt tiltakozott Pavlovié altábornagy szabadkai helyőrségi parancsnoknál, aki őt feletteséhez, az újvidéki hadtestparancsnokhoz utasította. Augusztus 26-án Roth százados Bajáról az ottani csoporthoz beosztott francia tiszttel határvonal-megállapítás végett áment a szerb parancsnoksághoz. Ugyanezen a napon a magyar csapatok megszállták Mohácsot (a csendőrség már 25-én bevonult), Udvart, Villányt és Siklóst. Mohácsra érkezett a 8/3. század háromnegyede, a IV. csendőrcsoport, a 39b. utasellenőrző állomás személyzete, Villányra Kiskassáról az 1. vámőrszázad fele, a VIII. csendőrcsoport, a 19b. utasellenőrző állomás, a 8/I. zászlóalj törzse és géppuskás százada, Udvarra az 1. vámőrszázad másik fele Németbólyról, Siklósra Viszlóról pedig a 2. vámőrszázad és a VI. csendőrcsoport. A 8/1. század megoszlott Siklóson és Viszlón.

100 A vámőrség mindenütt átvette az elért határvonal őrizetét és ezek után 1921. augusztus 28-án az átadási és átvételi jegyzőkönyvet kellett volna aláírni a beremendi vasútállomáson. Soós altábornagy törzsével és a pécsi antantmisszióval különvonaton érkezett meg, szerb részről pedig Djordjevic ezredes és Antonovic alezredes voltak jelen. Utóbbiak az átadási jegyzőkönyv aláírását azzal tagadták meg, hogy erre kormányuktól nem kaptak fölhatalmazást. Soós altábornagy emiatt tiltakozását fejezte ki, Gösset ezredes pedig a budapesti angol főmegbízotthoz táviratot intézett, amelyben leszögezte, hogy az SHS-kormány udvariatlanul viselkedett a magyar kormánnyal szemben, amikor a jugoszláv delegációt nem látta el kellő meghatalmazással, úgyhogy a magyar tábornok hiába utazott Beremendre.

101 A belgrádi kormány magatartása a hercegszántó—horgosi vonalszakaszon kiprovokált fegyveres incidensekkel hozható összefüggésbe, amelyeknek az értelmi szerzője Dobanovacki Paja szabadkai főispán és Damjanovic Milosav tábornok volt. Szerb forrás szerint Damjanovic tábornok két lovasszázadot, majd egy gyalogzászlóaljat kapott azon szerb csapatok megerősítésére, amelyek a Duna és Tisza közt vonultak vissza. Pavlovié altábornagy és Okanovic Dragutin tábornok (lovashadosztályparancsnok) csak azt kötötték ki, hogy fegyveres incidenst ne provokáljon. A csekélyebb létszámú magyar honvéd-, vámőr- és csendőrosztagok ellen túlerővel felsorakozva ellenállással fenyegetőzött (Kelebia), a hajdújárási dűlőknél a 102. és 112. pontot megszállt magyar osztagokat a szerb zászlóalj egyszerűen megkerülte és a hátukban szállta meg az új vonalat. Parancsnokuk azonban nem volt hajlandó Damjanovic felszólítására visszavonulni, csak akkor engedett, amikor osztagaival szemben szerb lovasszázad jelent meg. Papp-tanyára a magyar járőr Damjanovic tábornok emlékezése szerint be is hatolt, csak bekerítés veszélye miatt vonult ki. Ez volt a „kelebiai d'annunziada", ahogyan azt a szerb forrás maga nevezi. Ezzel egy 8 km hosszú és 1,7—3 km széles sávval korrigálta a trianoni határvonalat és ez az önkényes határkíigazítás a kelebia-horgosi szakaszon is folytatódott. Ez összesen tízezer holdat jelentett több részletben és ezeket az önkényes határkorrekciókat a határ-megállapító bizottság 1922. április 7-i ülésén jóváhagyta.^ A menekültekre vonatkozólag a legújabb jugoszláv feldolgozás szerint a vissza-