Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

elég baja volt a szerbiai kommunista szervezkedéssel, és amúgy is neheztelt Hajdúra, hogy a pécsi pártszervezetet a III. internacionálébe vitte, most jó ürügyet talált, hogy kiutasítsa Ausztriába.'

55 A pécsi ,,Munkás" 1920 karácsony előestéjén mindössze annyit közölhetett, hogy „Hajdú Gyula elvtárs az SHS hatóság kívánságára ma Pécsről külföldre távozott". Lovászy Márton pedig önként költözött Bécsbe, ahol Garami Ernővel a „Jövő" napilapot szerkesztette. A kaposvári katonai körletparancsnokság nyilvántartó osztálya 1921. január 23-án már úgy volt informálva, hogy Raie kormánybiztoshelyettes Belgrádból az ottani kormány olyan intézkedésével érkezett vissza Pécsre, hogy a kiürítendő területek önkormányzatának részletes terve kidolgozandó és jóváhagyás céljából Belgrádnak bemutatandó. Ott azzal a tervvel foglalkoznak, hogy Pécs és Baranya autonóm terület (sic!) részére új bankjegyeket fognak kibocsátani, amelyeket az SHS állam garantál. Négy nap múltán már arról tud, hogy az autonómiatervezet elkészült és azt átadták a belgrádi kormánynak, rövidesen azonban annak vette hírét, hogy a pécsi szocialista pártvezetőség az autonómiatervezetet elvetette volna, a február 4-i helyzetjelentés szerint pedig a pécsi vezetőség (sic) és a belgrádi kormány közt Baranya autonómiájára vonatkozó tárgyalások megakadtak, sőt lehet, hogy meg is fognak szűnni. Január 19-én a pécsi rendőrség letartóztatott egy Dózsa Lajos nevű komáromi illetőségű fiatalembert, akinek az irataiból kitűnt, hogy a székesfehérvári huszárezred kötelékébe tartozik. A kémgyanús Dózsát a rendőrségen kínvallatásnak vetették alá, mire a II. emeletről leugrott és szörnyethalt. Január 22-én temették, amely alkalommal több ezer ember vonult ki, közte az öszszes iskolák nemzeti színű zászlókkal és karszalagokkal, a halottas kocsit nemzeti színű szalagokkal borították be. A jelentés szerint a temetés résztvevőit kommunisták megtámadták és a közönség megverte őket. A temetőben a Himnuszt és Szózatot énekelték, amely alkalommal a szerb detektívek nagy lövöldözést rendeztek.

66 Löbl Árpád kommunista tanár és újságíró tud róla, hogy Keinrath József rendőrkapitány vallatott egy Dózsa nevű Horthy-kémet és ő maga látta, hogy arcul ütötte. Dózsa vagy öngyilkos szándékkal ugrott ki az emeleti ablakból, vagy kidobták, a valóságot ő maga sem tudja. Keinrath kíméletlen emberré változott, ha „fehérgyanús" személyt vezettek eléje, mivel az öccse a fehér terror áldozata lett.

67 1921. február 5-i jelentés szerint a belgrádi minisztertanács Draskovic belügyminiszter beszámolója alapján foglalkozott a megszállva tartott Baranya és a bajai háromszög önkormányzatának kérdésével. Több miniszter erősen támadta Draskovic eljárását, végül a minisztertanács úgy határozott, hogy a kérdést mindaddig leveszi a napirendről, míg erre vonatkozólag a nagyhatalmak nem döntenek. (Draskovic hajtotta végre ugyanazon év nyarán a jugoszláv kommunista párt feloszlatásával kapcsolatos intézkedéseket. Július 20-án politikai gyilkosság áldozata lett.) A vitás területen megjelenő sajtóban (Pécs, Szigetvár, Barcs, Baja) a pécsi újságok játszották a hangadó szerepet. A szocialista-kommunista alapon álló Munkás ellenlábasa a keresztényszocialista Dunántúl volt, amelyet Linder Ernő szerkesztett. Amikor a Pécsi Estet (szerk. Horváth Kázmér) Raie betiltotta, olvasótábora az előbbihez csatlakozott. Az annexionizmus szócsöve volt a Pécsi Újság, megszűnése után pedig a Baranyai Magyar Újság (Löbl Árpád is munkatársa volt), amelyek Raie intenciói szerint írtak. A Pécsi Napló és a Hír bulvárlapok voltak. »Az utea« c. riportlapot Pécsett, majd a szerbek távozása után Újvidéken szerkesztették. A horvát nyelvű Baranjski Glasnik hetilapként jelent meg. Baranya Vármegye Hivatalos Lapja jellegét a címe is elárulja. Az Eszéki Magyar Újság eljutott Pécsre, a Kaposvárott megjelent Baranya azonban ritkán.