Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

1919. február 22-én Pécsett munkásokból és polgárokból álló küldöttség kereste föl Radovanovic ezredes városparancsnokot és memorandumot nyújtott át neki, amelyben fontos gazdasági jellegű követeléseken kívül azt is kérték, hogy vonják vissza az ide küldött szerb tisztviselőket és állítsák vissza a magyar közigazgatást, hivatkozva a fegyverszüneti egyezmény (pontosabban: a belgrádi katonai konvenció) megfelelő pontjára. Radovanovic válaszul letartóztatta a küldöttséget, tagjait túszoknak nyilvánította, mire nemcsak Pécs, hanem Szabadka és Temesvár munkássága is általános sztrájkba lépett. A sztrájkhoz csatlakoztak a vasutasok, postások, sőt a kereskedők is. Temesvárott és Szabadkán a sztrájkot három napon belül leszerelték, Pécs azonban továbbra is sztrájkolt, habár a szerb városparancsnok nyolc túszt dr. Hajdú Gyula baranyai munkásvezérrel együtt Mitrovicára internáltatott. Annak a hatására, hogy a szerb és horvát szocialisták szolidárisaknak mutatkoztak a pécsi sztrájkolókkal, maga a szerb hadsereg vezérkari főnöksége vette kezébe az ügyet. A túszokat szabadon bocsátották, mire a sztrájk 1919. március 13-án megszűnt, Radovanovic ezredest pedig Colakantic ezredessel cserélték ki. Ezt a lakosság nagy megelégedéssel fogadta, mert Radovanovic volt a felelős azért, hogy a pécsi szerb helyőrség féktelenül garázdálkodhatott. Március 15-én Hajdú Gyula egy hattagú küldöttséggel már Belgrádba indult, ahol a főparancsnokságtól kieszközölték valamennyi sztrájkoló szabadon bocsátását a munkásszervezetek zavartalan működését, a lapok előzetes cenzúra melletti zavartalan megjelenését. A magyar tisztviselők visszatérhettek hivatalaikba, még azok is, akik a hűségesküt nem voltak hajlandók letenni. A szerb hivatalnokok fokozatos eltávolítását is kilátásba helyezték. Mindezt Danilo Kalafatovic ezredes 1919. március 18-i keltezésű iratban is tudomására adta a küldöttségnek, amely azt is tartalmazta, hogy a szerbek által eltávolított magyar kormánybiztos nem térhet ugyan vissza, de helyébe a magyar kormány más személyiséget kinevezhet. Egyszóval, Baranyában visszaállították volna a magyar közigazgatást, ha időközben nem kiáltották volna ki Budapesten a Tanácsköztársaságot.

16 Éppen egy nappal előtte, március 20-án jelentette a délvidéki direktórium Szabadkáról Budapestre, hogy az ott állomásozó francia csapatok elvonultak Szegedre és helyükbe szerbek jöttek. A lakosság barátságtalanul fogadta őket, a hangulat a szerbekkel szemben forrongó. Arra a vakhírre, hogy a magyarok március 15-én a szerbektől megszállt terület visszafoglalására készülnek, Szabadkán géppuskákkal is rendelkező illegális fegyveres polgárőség alakult. A szerbek erről tudomást szereztek ugyan, de sem a polgárőrség vezetőit, sem a fegyverek rejtekhelyét nem tudták kinyomozni.

17 Éppen ebben az időtájban dr. Lalosevics János elnök aláírásával egy magyar és német nyelven közzétett hirdetmény jelent meg Baranyában, amelyben „Bánát, Bácska és Baranya" közölte, hogy a Narodna Uprava 1919. március 12-én beszüntette a működését, hatáskörét pedig az SHS (Szerb-Horvát-Szlovén) királyi kormány vette át.

18 A magyar Hadügyi Népbiztosság 1919. március végén tudta, hogy Laibachban (Ljubljana) állomásozik a szerb-horvát-szlovén hadsereg 2. kerületi parancsnoksága, élén Smiljanic tábornokkal, amelynek területén a Krajna-hadosztály (Kobler ezredes) központosul 15 000 fővel és 40 löveggel. (Ez a stájer és karinthiai fronton volt lekötve.) Zágrábban volt az 1. katonai kerületi parancsnokság (Pliveiic tábornok), Várasd - Verőce körletében a Száva hadosztály (Matic tábornok), egy jelentés szerint csak 3000 emberrel és 20 löveggel, a másik, megbízhatóbbnak látszó híradás szerint 10 000 fővel. A Barcstól Bátaszékig húzódó vonalat a Drina hadosztály 3000 fővel és 20 löveggel tartotta, Pécsett Svetic ezredes különítménye