Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Sarosácz György: A Pécs környéki bosnyák falvak iskolaügyének és közművelődésének kezdetei
tekinti, 103 amelyen éveken át következetesen munkálkodtak. A nemzetiségi oktatás beindítását egyedül a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottsága támogatta. A határozatban kimondják: ,,A népköztársaság az állam területén élő összes nemzetiségieket gazdaságilag és kulturálisan egyenjogúnak nyilvánítja. Biztosítja a nemzetiségeknek a közigazgatásban, az állami élet minden területén való részvételüket, egyenjogú és arányos képviseletüket a törvényhozásban és végrehajtásban. Az közigazgatás hivatalos nyelvét az adott vidék nemzetiségi összetétele adja meg. Több nemzetiségű vidéken minden nemzetiség nyelve a hivatalos nyelv közé felvétetik. A nemzetiségi iskolákban az oktatás az adott nemzetiségi nyelven történik, az adott nemzetiség történelmi és kulturális hagyományainak szellemében, de mindenkor összhangban a magyar népköztársaság demokratikus elveivel. Nemzetiségi iskolák, tanerők kiképzése, nemzetiségi társadalmi és kultúrintézmények ugyanolyan elbírálásban és állami támogatásban részesülnek, mint a magyar nemzetiségieké." Az oktatásnak elsősorban a politikai, a tárgyi és a személyi feltételeit kellett megteremteni. Az indulásnál számításba vették a meglévő lehetőségeket: a tantermek számát, az iskola felszerelését, a tanítók felkészültségét. A nemzetiségiek jogainak elismertetése mellett legnagyobb gondot a szülők megnyerése és a tanítók hiánya okozta. Egy-egy falun belül hiányzott a horvátság politikai egysége, amelyhez nagyban hozzájárult a nemzetiségi öntudat hiánya és a passzív tartózkodásuk. Ez részben a felszabadulást követő első években meglévő ideiglenes állapotoknak, részben a reakciós propagandának, s nem utolsó sorban annak a politikai következménynek tulajdonítható, amely a szerbek (kis számú sokacság) optálásával (1921-1932) és németség (1945-46) kitelepítésével magyarázható. Ez a tartózkodás igen erős volt. Az anyanyelv oktatásának a beindításában a legnagyobb segítséget az ASZF helyi szervezetei nyújtottak. Alapvető nehézség abban volt, hogy a demokratikus átalakulás során az önálló nemzetiségi iskoláért egyedül a KMP szállt síkra, míg a többi pártok teljesen távol tartották magukat és az esetek többségében nem támogatták, sőt ellenpropagandát folytattak. Az ASZF helyi szervezet tagjainak többsége tagja volt a KMP helyi szervezetének is, akik a tannyelvű oktatást szintén magukévá tették. A VKM 1200/1946. rendelete alapján összeírják mindazon iskolákat, amelyekben a szülők azt kérik, hogy az oktatás anyanyelven, vagy pedig horvát-szerb nyelvet tantárgyként kívánják tanítani. Az összeírás szerint a Pécs környéki bosnyák horvátok az anyanyelv tantárgykénti oktatása mellett döntöttek: Átán 21 fő (Matusek László), Németi 20 fő (Ebrics István), Pécsudvard 36 fő (Miklósy Gyula), Pogány 54 fő (Bükkösy Mária), Személy 26 fő (Miklósy József), Szőkéd 8 fő (Udvary Ferenc) tanulót írtak össze. Az összeírás Kökényben és Szalántán eredménytelenül végződött. 104 A tannyelvű iskolák megteremtéséért a KMP helyi alapszervezetei és az ASZF helyi tagjai igen széles körű propagandát végeztek. E munkába bekapcsolódtak (1946) a horvát-szerb tanítóképző tanfolyam hallgatói is, akik vasárnaponként (többek között) meglátogattak egy-egy bosnyák horvát községet is, a lakosság számára anyanyelven műsort adtak. Ezek a műsorok látogatottak voltak a lakosság a megtekintésüktől nem tartózkodott. A vallás- és közoktatásügyi miniszter október 18-án kelt 117 863/1946. X. sz. rendelete szerint azok a szülők, akik a felekezeti iskolát nem akarják igénybe venni, a gyerekek részére állami horvát-szerb tannyelvű népiskolák felállítását rendelte el. Személy község képviselőtestülete 1947. január 20-án hozott határozatában vállalja a leendő horvát-szerb tannyelvű iskola dologi kiadásait és kéri annak létrehozását. 105
