Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Sarosácz György: A Pécs környéki bosnyák falvak iskolaügyének és közművelődésének kezdetei

látta el, aki egyben az iskolaszék szellemi irányítója is volt. A testület létszámára csak Személyből vannak adataink: 10 főből állt, a tagság számát feltételezhető, hogy a falu nagysága is meghatározta.

78 Munkájuk elsősorban az oktatás feltételeinek a megteremtésében állt, és segítséget nyújtottak a tanítónak, hogy a gyerekek rendszeresen járjanak el iskolába. Egyes esetekben elszámoltatták a bírót az iskolai felszerelésre fordított összegről.'

9 A szalántai iskola 1912-ben épült.

80 Ezt megelőzően volt-e saját iskolája, azt nem tudjuk. Az új iskola építését kétségtelenül a gyerekek magas száma tette szükségessé, mert a németi iskola kicsinynek bizonyult. Egyetlen iskoláról tervrajzot vagy költségvetést nem találtam. Ez talán annak tulajdonítható, hogy az iskolák közvetlen a „hitközség" alá tartoztak, és létrehozásukhoz feltételezhető, hogy a püspökség is hozzájárult. Valamennyi iskola „Római Katolikus Elemi Népi Iskola" címet viselte. Szőke községnek 1932-ig nincs saját iskolája: továbbra is Szilváshoz tartozott. 1914-ben a tanító napidíjához három koronával járult hozzá, a tanítónak munkadíj címen 21, az iskola működésére 93 korona 16 fillért fizettek.

81 Az újonnan felépített iskola egy tanteremből állt, a pedagógus lakása: 2 szoba, konyha és pince. Az iskolaköteles gyerekek száma 1932-ben 25 fő, ebből 10 fő alsó, 15 fő felső tagozatos.

82 A tanító állása 1933-ban még nincs betöltve. Ideiglenesen Lakher Géza tanított.

83 A „javadalmi jegyzőkönyv" szerint az ismétlő oktatásért kapott 21 koronát (1 korona = 1 P 36 f). Minden katolikus házaspártól 10 fillér „lélek pénzt", minden háztól egy nyolcad búzát (12 kg), 8 itce bort (1 itce = 0,81 I, összesen 6,5 I), gazdánként egy nyolcad morzsolt kukoricát. A községtől használatra kapott 5 kh 952 öl szántóföldet és 211 öl házikertet. A papneveidei uradalomtól 1 öl (4 űrméter) kemény tűzifát. Az össz évi jövedelme 1125 P és 58 fillért tett ki.

8/

' Ezt az összeget azonban soknak tartották. Fellebbezési kérésüket a főszolgabíró azonban elutasította — és meghagyta, hogy az egyházközség köteles évi 1125 aranypengő 58 fillért készpénzben és 214 aranypengő 10 fillér összegnek megfelelő terményt a tanító számára köteles biztosítani. Ugyanakkor az uradalom elveszi tőlük az egy öl fa iskolai illetményt: indoknak felhozza, hogy az 1845-ös egyházi látogatáskor a község a szilvási iskolának nem szolgáltatott fát.

85 A századforduló előtti évtizedekben lényegében Szőke falu kivételével mindenütt iétrejöttek a kornak megfelelő oktatási feltételek: iskolával egybeépült pedagóguslakás, a hozzátartozó gazdasági épületekkel, az oktatást biztosító megfelelő eszközök — és nem utolsó sorban minden község évről évre biztosította a tanító fizetését és az iskola működésének anyagi kiadásait. Az iskolák létrehozását követő néhány évtizeden át az oktatás nyelve horvát volt. ,,A magyar törvényhozás az 1879-ik XVIII. t. cz. megalkotásával a magyar nyelv tanítását a haza összes, bárminemű nyilvános népiskoláiban elrendelte és megállapította amaz átmeneti intézkedéseket, melyek mellett ezentúl oly tanító, aki a magyar nyelvet nem beszéli, népiskolákban nem alkalmazható. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek az 1885. május 28-án 20 311. sz. a. rendelete alapján mindama tanítók, kik a magyar nyelvet szóban és írásban nem bírják és a nyelvet tanítani nem képesek, egyszerűen elmozdítandók ... — mindenütt nagyban és elég szép eredménnyel magyarosítanak tanítóink."

80 A századforduló előtti évtizedben az oktatás már nem anyanyelven folyik, hanem magyarul. Egyedül a hitoktatást és az egyházi énekek tanulását hagyták meg, mert az egyház előírása szerint továbbra is azon a nyelven kell ezeket a tárgyakat tanítani, amelyen a gyerekek legjobban megértik: az 1910-es években tanításuk már magyarul és horvátul történt. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után az Antant nagyhatalmak megszállói ismét visszaállítják az anyanyelv használatát az iskolákban. A Tanácsköztár-