Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Solymár Imre-Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (I. rész)

Sántha Alajos: Bukovinai magyarok. Nyomatott Szőcs Lajos könyvnyomdájában, Kolozsvárt, 1942. Szabó T. Attila: A bukovinai székely falvak múltjából. Erdélyi Helikon, 1939. évf., 492497. p. Szádeczky Lajos: A székely határőrség szervezése és a madéfalvi veszedelem. Századok, XXXIV. évf., 197-220. és 326-348. p Szádeczky Lajos: A székely határőrség szervezése 1762-64-ben. Okirattárral. (1761-1790.) Athenaeum r. t. kiadása, Bp., 1908. /. Tóth Zoltán: Románia története. In: Perényi József szerk.: A kelet-európai országok története. Egyetemi jegyzet, 1976. Ürmösy Sándor: Az elbujdosott magyarok Oláhországban. Utazása után írta: Ev. ref. nyomda, Kolozsvárt, 1844. R. Várkonyi Ágnes: Harcok a rendi magyar állam megteremtéséért. In: Molnár Erik-Pamlényi Ervin-Székely György szerk.: Magyarország története. Gondolat Kiadó, Bp., 1964. Vásáry István: Őstörténet és nemzeti tudat a reformkorban. Irodalomtörténeti Közlemények, LXXXIV. évf., 1. szám, 15-25. p. Wellmann Imre: A magyar mezőgazdaság a XVIII. században. Akadémiai Kiadó, Bp., 1979. JEGYZETEK 1 Ballagj Géza, 1888. I-V. oldal. 2 Halmágyi István: Naplói... Előszó, I—II, oldal. 3 Fényes Elek 1842-es statisztikája szintén kihagyta! 4 Berlász Jenő, 1939. 14-15. oldal. 5 Uo. 15. oldal. I Uo. 15-20. oldal. 7 Addig ugyanis a székely nemesek jobbágyai csak a felét fizették a szabadok adójának. - Wellmann Imre, 1979. 76. oldal, Halmágyi István: Naplói ... 121. oldal. A Bethlen-féle normáról lásd még: Bálás Gábor, 1979. 166. oldal. 8 R. Várkonyi Ágnes, 1964. 9 Uo. 10 A gubernális kor: 1690—1780. Kancelláriája és a magyar Helytartótanácsnak megfelelő kormányszéke, Guberniuma van Erdélynek. Bálás Gábor, 1979. 18-22, oldal; ßarfa János Hj., 1978. 47. oldal. II ßarfa János Hj., 1978. 47-51. oldal, Wellmann Imre, 1979. 75-77. oldal. 12 Wellmann Imre, 1979. 75. oldal. 13 ßarfa János Hj., 1978. 47. oldal. A folyamat a megkésett és részleges középkori feudalizáció tendenciáit is felerősítette, így a szabad elemek lesüllyesztését. 14 Ugyanakkor Erdélyben már 1721-ben is a telkek 19,7%-a volt gazdátlan. Wellmann Imre, 1979. 11. oldal. Cserei Mihályt idézi. 15 Berlász Jenő még névtelennek tudja a 300 lapos beadványt. Makkai László már Hadik Andrásnak tulajdonítja, Wellmann Imre pedig már Hadik beadványaként hivatkozik rá. Berlász Jenő, 1939. 15-20. oldal, Hadik András: Az erdélyi . . . 37-52. oldal, Wellmann Imre, 1979. 168. oldal. 16 Halmágyi István: Naplói . . . 256-257. oldal, 276-277. oldal. 17 /. Tóth Zoltán, 1976. 427-429. oldal. 18 Arafó Endre, 1971. 56-57. oldal. 19 Mikecs László, 1941. 137. oldal. 20 Az első hivatalos jelentés Enzenberg Károly tábornok, az új tartomány kormányzójának jelentése 1779. október 19-én kelt, a két község megalapításáról tudósít. — Kis-Várday Gyula, 1933. 131-133. 21 Uo. 131-139. oldal. 22 Sánfha Alajos, 1942. 26., 28. oldal. 23 Kis-Várday Gyula, 1933. 132-137. oldal. 24 ßarfa János Hj., 1982. 153-154. oldal hívja fel a figyelmet a bécsi kormányzat birodalmi szintű telepítéspolitikájára. A dunántúli és dél-magyarországi német telepítés anyagi támogatása 1771-ben megszűnt, mivel visszavetette a galíciai telepítés. Csak amikor 1785-ben az is leáll, akkor indul meg újra a magyarországi telepítés.