Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - Boda Miklós: A „sevillai kódexek" és a Janus Pannonius-szöveghagyomány kérdőjelei

val összecsengő szövegeket tartalmazó kéziratokat akár maga is eljuttathatta Bázelbe, ahol 1530 tavaszán kellett megfordulnia.

43 Van még egy figyelemre méltó momentum az ifjú Brodarics életében, amely ugyancsak a sevillai-kódexekkel való kapcsolatát „asszociálja". Az S l.-kódex, mint erről már szó volt, tartalmazza Garázda Péter — mindmáig ismeretlen — versét, melynek címzettje egy bizonyos Nicolaus Cantorius. Ez az „Énekes Miklós" máshonnan, mint e versből, nem ismeretes - véli Horváth János, míg mások a firenzei Cantori családdal hozzák kapcsolatba személyét.

44 Kujáni Péter ugyanakkor idéz egy forrást, melyből kiderül, hogy Brodarics Istvánt Páduából való hazatérése (1505 k.) után „Esztergomban találjuk, hol ... a pozsonyi káptalan és prépostja: Sankfalvay Miklós közti perben, — 1506. decz. 17-én — Ferrarai Amadé kánonjogi doktor, Miklós éneklőkanonok stb. társaságában a választott esküdtbírák közt... helyet foglal."

45 Nos, ebből a „társaságból" - Brodaricson kívül - ki kell emelnünk a (Kujáni forrása szerint pécsi származású) Miklóst mint Garázda Péter versének potenciális címzettjét s az egyik peres felet: ,, Sankfalvay" (Sánkfalvi) Miklóst, a kormeghatározó értékű bejegyzéssel kapcsolatban említett nyitrai püspök testvérét. Végül maga a helyszín — Esztergom — is felkelti figyelmünket. Itt él ugyanis ekkoriban Garázda Péter, jóllehet már nem sokáig, mert a következő évben (1507) felkerül az élet megszakadásának évét jelző adat előre elkészített síremlékére. Tudomásul kell vennünk, hogy a most idézettek legalább annyira valószínűsítik Garázda Péter, mint Brodarics István kapcsolatát a „sevillai-kódexekkel". (Persze többféle kombináció is elképzelhető kettejük tulajdonosi mivoltát illetően.) Ha a kódexek valóban nem tartalmaznak 1470 utáni műveket, akkor ez egybevág azzal, hogy 1470-ben még egyszer közel kerülhettek egymáshoz, lélekben és valóságosan is, Janus és Garázda Péter. Ismeretes Garázda szerepe a firenzeiek által Mátyásnak küldött oroszlánok továbbításában 1470 tavaszán. Tudjuk, Janus 4 verset is írt köszönetképpen, melyek — talán nem véletlenül — megtalálhatók a Garázda-verset is tartalmazó S l.-kódexben. Ugyanakkor van olyan vélemény, hogy Garázda 1470ben hazalátogatott, tehát Janustól magától is kaphatott kéziratokat. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy 1478-ban a pécsi iskolában tevékenykedett Garázda Péter, s nem csupán Janus „utóéletének" lehetett tevőleges részese, hanem kéziratokhoz is hozzájuthatott.

46 A kódexek „zágrábi vonatkozásai", s nem utolsósorban a velencei kiadási kísérlet, mindenesetre Brodarics István szerepét helyezik előtérbe. ///. Az előbbiekben már szó esett Garázda Péter síremlékéről, de nem említettük, hogy előre elkészített sírverse Janus „Mikor a táborban megbetegedett" című elégiájának utolsó soraira utal vissza, és magára Janusra, „kivel ősi Dunánkhoz először / Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei." Ugyanezt teszi, de Garázda Péterre is visszautalva sírversében, a „Johannes Pannonius Vitesius" kapcsán említett Megyericsei János, mintegy megerősítve azt a hagyományt, hogy a „Mikor a táborban megbetegedett" ihletadó sorai szerzőjüknek, Janus Pannoniusnak a síremlékére is felkerültek. Tudjuk, a művészettörténész Rózsa György az 1972. évi Janus Pannonius-jubileum alkalmával bemutatott egy 1584-ben Boroszlóban kiadott epitáfium-gyűjteményt, mely metszetet közöl Janus síremlékéről, mégpedig a