Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - Boda Miklós: A „sevillai kódexek" és a Janus Pannonius-szöveghagyomány kérdőjelei

A „SEVILLAI KÓDEXEK" ÉS A JANUS PANNONIUS-SZÖVEGHAGYOMÁNY KÉRDŐJELEI BODA MIKLÓS Janus Pannonius müveinek rég várt kritikai kiadása a hírek szerint a tényleges megvalósulás szakaszába lépett. Benne már nyilvánvalóan helyet kapnak azok a kutatási eredmények is, melyek a sevillai Biblioteca Colombina y Capitular állományában nemrég felfedezett, túlnyomórészt Janus-műveket tartalmazó egykorú vagy közel egykorú kódexek vizsgálata nyomán váltak ismertté, mindenekelőtt Horváth Mária, Horváth János és Csapodi Csaba munkáiból. 1981-ben napvilágot látott az első összefoglaló jellegű munka is Csapodi Csaba, a kéziratosság korának kitűnő kutatója tollából. A Janus Pannon/us-szöveghagyománnyal kapcsolatos néhány probléma felvetésére, illetve továbbgondolására jórészt ez a monográfia

1 adott ösztönzést. A Sevillai I.-kódex, a továbbiakban - Csapodi nyomán - S l.-kódex, felfedezése az 1970-es évek nagy tudományos szenzációja volt. Josef Hamm bécsi professzor jelzését követően Horváth Mária tanulmányozta elsőként a mintegy 120 folio terjedelmű, viszonylag kis alakú papírkódexet, pontosabban a róla készült mikrofilmet. Azonosítja a más forrásból már ismert Janus-műveket, illetve felhívja a figyelmet az ismeretlenekre.

2 Ez utóbbiakat Horváth János írja le és elemzi behatóan, a pécsi jubileumi Janus Pannonius-ülésszakot (1972) követő időszakban. Ö mutatja ki azt is, hogy a kódex egyik lapjára rajzolt vázlat Medvevár urának, az 1499ben elhalálozott Thuz Osvát zágrábi püspöknek a címerét formázza.

3 A kódex keletkezési idejéről Horváth Mária, még a címer azonosítása előtt, lényegében csak annyiyt mond, hogy írásképe, díszítőelemei láttán feltételezhető a XV. századi eredet.

4 Horváth János, a címer alapján elsősorban, feltételezi, hogy Thuz Osvát „...Janus utolsó kézirati hagyatéka alapján, és talán Janus utolsó kérésének engedelmeskedve összegyűjtötte Janusnak akkor ismert verseit, s különböző itáliai kéziratok alapján egy egységes kódexbe foglaltatta össze azokat: ennek a törekvésnek az eredményeként állt elő a Sevillai-kódex." Feltételezi továbbá, hogy a költő életének utolsó szakaszából (1470-1472) való versek a Janusnak utolsó menedéket nyújtó Thuz Osváthoz került szerzői kéziratok másolataként kerültek rögzítésre a kódexben. Nem tartja kizártnak azt sem, hogy a Janus-kódex összeállításával ugyanannak a királyi parancsnak tett eleget Thuz Osvát, mint a költő „rehabilitációját" követően annak epigrammáit összegyűjtő Várad/ Péter.