Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - Maró Mária Anna: Baranya vármegye malmai 1785/86-ban

Jóllehet az iparosokra vonatkozó kérdések között szerepel az, hogy honnan, mikor, kinek az engedélyével jöttek ide, a molnárok származási helyét sem tüntetik fel rendszeresen. Az ismertek közül: helybeli e megyebeli más megyebeli „honbéli" „birodalombéli" 208 fő 100,00% 30 fő 40 fő 13 fő 67 fő 58 fő 14,42% 19,23% 6,25% 32,22% 27.88% E táblázatból úgy látszik, mintha a molnárok többsége idegenből idekerült lenne, de feltehető, hogy a nem iparosnak minősített, meg nem nevezett származási helyű molnárok valószínűleg helybeliek. Éppígy pontatlan képet kapunk, ha a megadott nevek alapján a nemzetiségi megoszlásra próbálunk következtetni, mivel zömmel a magyarlakta járások nem közlik a molnárok nevét. A közöltekből: magyar nevű 63 fő 21,14% német nevű 217 fő 72,82% szláv nevű 15 fő 5,04% „Molitor" nevű 3 fő 1,00% 298 fő 100,00% A leírásból 240 főről - 44,28% - tudjuk meg, hogy tanulta-e a mesterséget, és hol: Pécsett tanult 11 fő 8,53% Pécsváradon 19 fő 14,72% baranyai községben 57 fő 44,20% „helyben" 42 fő 32,55% Baranyában 129 fő 80,62% más megyében 21 fő 13,13% a Birodalomban 10 fő 6,25% 160 fő 100,00% A hely megnevezése nélkül azt közli a leírás, kitől tanult a molnár: „magától" 27 fő 33,75% atyjától 44 fő 55,00% fivérétől 2 fő 2,50% szomszédtól 2 fő 2,50% társától 5 fő 6,25% 80 fő 100,00% Közli, hogy nem tanulta a mesterséget 17 főről. A leírásban a malmok száma alig kevesebb, mint a 19. század első felében készült vármegyei összeírásokban, jelentősebb változás a későbbiekben csak annyiban mutatkozik, hogy a többkerekű malmok száma növekszik.