Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - Erdősi Ferenc: Baranya közlekedési hálózatának fejlődése a 19. század második felében

csekélyek. Hogy miért van ez így, azt azzal magyarázta, hogy: ,,. . . a vasutaknál úgy a könnyebbített szállítás, mint az azzal fokozott forgalomból háramló nyere­mény egy kézben összpontosulván, az előállítás költségét fedezők annak hasznos eredményét könnyen vehették észre és zsákmányolhatták ki egyéni érdekükben, holott az útépítésből eredő előny nagy számú érdekeltek közt eloszlott, észrevét­lenül elporlott, az egyesekre eső haszonarány megállapítása pedig a közreműködők legjobb akarata mellett is, kivált hosszú vonalakon, igen nagy nehézségekkel járt, a hozzájárulási kulcs igazságos megállapítása, más szóval az építési költség helyes kivetése szinte megoldhatatlan . . . Korábban a kőútépítés államköltségből történt, a közkereskedelmet elősegítő főforgalmi utakra esett, újabban a kőutak inkább a helyi forgalmat bonyolítják, építésük, fenntartásuk egyre jobban a helyi érdekeltségekre tartozik, élesebben domborodnak ki a speciális érdekek határai, azok körzetei is sokkal könnyebben tűzhetők most ki." FEST leszögezte továbbá, hogy a helyes szállítási alternatíva megválasztásában közrejátszik a beruházási tőke nagysága mellett a fenntartási-üzemelési költségek függvényében alakuló szállítási költségek nagysága. Részletes táblázatban adja meg, hogy a szállítási költségek mennyiben különböznek a földutak és a kövezett utak között, a távolság függvényében. A XIX. sz. utolsó negyedében — a következő fejezetben ismertetett - vasúti mel­lékvonal építések idején a közlekedés favoritja továbbra is a vasút maradt, ugyanis a megyei törvényhatóság a helyi érdekű vasutak építéséhez a megyei út­építési alapból adott anyagi támogatást, így ezzel erősen csökkentették a tör­vényhatósági utak építését és karbantartását szolgáló kereteket. Általánossá vált az az elképzelés, hogy a fővonalakat a mellékvonalak oly sűrű hálózatával szö­vik össze, amelyek a települések többségét felfűzik, és így az utaknak továbbra is csak a helyi forgalom bonyolításában, az állomásokhoz járásban marad - min­denképpen másodrangú - szerepe. Mivel a tervezett hév-hálózatnak csak egy része épült meg, a vasúthálózat nem lett olyan sűrű, hogy mellette ne lett volna szük­ség a kiépített úthálózatra, amelyet a mezőgazdasági árutermelés sem tudott nélkülözni, a rövidebb és közepes távolságú terményszállítások, a piacozás, vásárra járás miatt. A vasútépítésekkel, a közúti távolsági postaközlekedés elvesztette nép­szerűségét. E körülménynek is része volt abban, hogy az utak hierarchizálásában nem a postaszállításban betöltött szerepük, hanem a tulajdonosi hovatartozás szerinti területi funkció vált meghatározó rendező elvvé: 59 a) A megyéket, a Monarchia nagyobb területegységeit, országait, országrészeit összekötő, birodalmi és állami érdekeket a távolsági forgalom lebonyolítása által szolgáló állami utak többsége Baranyában is az egykori fő postautak irányát követte. - A budapest-eszéki Duna melléki főút ugyan középkori (egyes szakaszai ró­mai) eredetű, kőalapja már régóta volt, de a tetejére rakott kőlapok a ráterí­tett kavics alatt a rajta gördülő kerekek hatására rázkódott, ezért a kőalapo­kat újra ágyazták, majd ismét csak kaviccsal szórták be. -A pécs-varasdi állami út, amely Mánfán, Sásdon és Gödrén át tartott Kapos­várfelé, ugyancsak régen építették, szintén kavicsszórás volt a kő alapon. — A pécs-mohácsi sokáig részét képezte a mohács-letenye-varasdi állami út­nak, majd az 1890-es évektől az állam átadta a megyének a már a XIX. sz. első felében lekövezett utat. Az állami utak összhosszúsága Baranyában majdnem elérte a 120 kilométert. b) A mindenekelőtt megyei érdekeket szolgáló, ún. törvényhatósági utak hossza az útstatisztikai adatok (1. táblázat) szerint elég gyakran változott, és nem is min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom