Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

Az összeírás éve ökör Tehén Ló Sertés Búza vetése darab jobbágytelek kila j. telek 1713 1719 1724 1,5+0,2 1,0 + 0,1 1,2 + 0,1 1,3+0,1 1.2+0,1 1,2+0,1 0,3 + 0,1 0,4+0,1 0,8±0,2 3,8 + 0,6 1,6+0,1 7,8+0,2 3,5+0,5 3,5+0,5 11,4+1,2 Szignifikáns eltérést az ökrök számában találtunk az 1713. és az 1719. évi adatok között (P=0,02). 1724-ben szignifikánsan több lovat tartottak, mint 1713-ban (P= 0,03), vagy 1719-ben (P=0,04). A sertések száma mindhárom összeírásban szignifikánsan különbözik. 1724-ben szignifikánsan több búzát vetettek, mint az előző két összeírás idején (P=0,00). 1713-ban ezekben a községekben is elegendő számú ökröt tartottak. Itt is többet, mint a későbbi két összeírás évében. Ugyanúgy feldolgoztuk a Duna-Dráva szögben fekvő falvak közül tíznek az adatait is. A kapott eredmények nem térnek el lényegesen az előbb tárgyalt két területétől. X. A bólyi uradalom magyar lakosságának a sorsa 1704 és 1720 között Korábban már említettük, hogy az ismétlődő hadjáratok, valamint a rácokból verbuválódott, kószáló rablóbandák miatt több baranyai falu elnéptelenedett. Ezek azonban nem pusztultak ki teljesen, csak az állandó veszély miatt a lakosaik a jobban védhető helyekre húzódtak. Menedéket a velük egy hiten levő falvakban kerestek. Példának megemlítjük a bólyi Batthyány uradalom magyar községeinek a sorsát.

124 Nagydevecser 1700-tól tartozott a bólyi Batthyány uradalomhoz, akkor lakott hely volt; 1701-ben hat református magyar jobbágycsaládot írtak benne össze.

120 A rácok 1704-ben felégették; az életben maradt három gazda

126 1709-ben és 1711-ben még valahol bujdoshatott, mert nem írták őket össze. 1713-ban már Peterden találták mindhármukat az összeírok, tehát nem szállták meg újra a falujukat. Nagydevecsert az uradalom iratai jó húsz évig még pusztának emiítik. Határának egy részét a környező falvakból árendálták, más részét az uraság műveltette robotosokkal. 1736-ban telepítették csak újra be, de akkor már németekkel.

127 Kistótfaluban 1701-ben tizenhárom jobbágyot írtak össze, valamennyien reformátusok voltak.

128 Közülük négyet öltek meg a rácok. A későbbi összeírások alapján következtetve ezek Kelemen György, Kiss István, Bíró István és Gáspár András voltak. Az életben maradtak 1709-ben még az uradalmon kívül, ismeretlen helyen tartózkodtak.

129 Somogyi tiszttartó 1713-ra legtöbbjüket már vissza tudta telepíteni az uradalomba, de Kistótfaluba csak hárman mentek;

1

'

50 Belvárdra ketten települtek,

131 Peterdre hatan.

132 A megölt jobbágyok családfenntartó nélkül maradt özvegyei is Peterdre költöztek a háború után. Kiss Istvánnénak élt egy kisebb fia, Gáspárné a férjén kívül a fiát és a leányát is elveszítette. Mindketten özvegyi sor-