Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

maradt városi és vármegyei iratok viszont meggyőzően bizonyítják, hogy a rácok gyűlölték Pécset és mindazt, ami belőle kisugárzott. Gyűlölték a püspöki városból katonák kíséretében még a Határőrvidékre is kirajzó római katolikus papokat, mert a görögkeleti hitük és vele a nemzetiségük megtagadására akarták őket kényszeríteni. A papok gyalázták vallásukat, üldözték és megalázták a lelkészeiket, tőlük dézsmát követeltek. Azokat, akik nem akartak áttérni a római katolikus felekezetbe, ördögtől megszállott konoksággal vádolták és örök kárhozattál fenyegették.

91 A rácok gyűlölték a vármegyei urakat is, a püspök főispánukkal együtt, mert azokat a kiváltságokat, amelyeket I. Lipót elrendelt, nem adatták meg nekik az új földesurakkal. A szlavóniai Alsó Határőrvidéket néhány évvel korábban terjesztették ki Péterváradig.

92 A Kamara kezelésében maradt, vagy az új földesuraknak már átadott szlavóniai birtokokon lakó rácok és római katolikus délszlávok sérelmesnek tartották azokat a kötöttségeiket és szolgáltatásaikat, amelyek alól a határőrök már mentesültek. Követelésüket a török elleni harcokban, a császár seregében szerzett érdemeikkel indokolták.

93 Azt viszont elhallgatták, hogy a Szent Ligához átállt régi martalócok és Csernovics menekültjei közé akkorra már sok újabb jövevény is költözött, akik jobb életet remélve szöktek át a Száván a felszabadult magyar földre.

94 A Szlavóniában lakók adóját is a pécsi kamarai tisztviselők szedték be; a Tolna, Baranya és Valpó vármegyéből benyújtott kérelmeiket, vagy követeléseiket is Pécsről utasították el azok az urak, akik 1704-ben magukat kiszolgáltatva hódoltak előttük. Pécsre törve nemcsak a zsákmány iránti éhségüket elégíthették ki, hanem a bosszúvágyukat is mindennel szemben, ami nekik idegen, barokk műveltségű, úri és római katolikus volt.

90 Az események azt bizonyítják, hogy a pécsi polgárok 1704-ben nem tudtak arról a hosszú évek óta fokozódó gyűlöletről, amit a Délkelet-Dunántúlra és a Szlavóniába telepített rácok éreztek az itteni papok, megyei és kamarai urak viselt dolgai miatt az elnyomás és a megalázás szimbólumává vált városukkal szemben. Ugyanakkor a kurucoktól elszenvedett sok gyötrelem miatt idealizált szabadítóként várták a ,,császári" katonaságot. A Herbersteinnél járt küldöttek azonban már egy nappal Pécs feldúlása előtt égő falvak között jártak és Siklóson is látniuk kellett a halomra gyilkolt embereket. A pécsieknek is feltűnhettek a környéken égnek törő füstoszlopok. Akik Siklóson jártak, tapasztalhatták, hogy a rácok a császári tiszteknek már nem engedelmeskedtek és a kurucokat üldöző sereg fegyelmezetlen rabló csoportokra esett szét. A rácok viszont megtudhatták a pécsi küldöttektől a kurucok elvonulását. Felmérhették, hogy a városba bejutva senki sem állhat már az útjukba; ott tetszésük szerint prédálhatnak és erőszakoskodhatnak: szabadon kitölthetik bosszújukat a gyűlölt papokon és világiakon. Az a gyűlölet, amit a görögkeleti rácok évszázadok óta amúgy is éreztek a latin szertartású keresztyénekkel szemben,

90 a hadjárat idején csak elmélyült. Túlkapásaik értelmi szerzői, Kollareck szerint

97 a hadat kísérő görögkeleti szerzetesek voltak. A Délkelet-Dunántúlon lakó római katolikusokat akarták kiirtani, hogy majd ráccá tegyék az egész területet. A Balkánról bevándorolt rácok többsége a magyarországi felekezetek között valószínűleg különbséget sem tudott tenni, azért gyilkolták és rabolták a református falvakat is, ugyanolyan irgalmatlanul, mint a római katolikusokat. A korábbi türelmetlen üldözés miatt a református falvakban alig néhány lelkész élt csak, ők is inkább rejtőzködve. Közülük is megölték a drávaszerdahelyi prédikátort, mint az összeírok említik. Egy későbbi tanúvallomásból