Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

gyengén látta csak el emberrel és anyaggal, majd hagyta őket veszni. így azután az ostromzár alá vett Szigetvárt tarthatta is a felmentő császáriak megérkezéséig. Február 27-én Hellepront a parancsnoksága alá tartozó hajdúkkal a páli révnél átkelt a Dráván.

68 Az átkelőhelyre vigyázó felsővidéki rác határőrök ellenállás nélkül elmenekültek.

69 Hídfő kialakítása után Zana egységei is átkeltek, majd felderítő portyákat küldtek ki. A Dráva jobb oldali partján fekvő falvak római katolikus délszláv lakossága behódolt a kurucoknak. Ezek kirablását a parancsnokok nem engedték meg. A zsákmányéhes veszprémi, simontornyai és pápai hadak a tilalom miatt fellázadtak és zárt egységben, zászlóstól elindultak haza. Március 4-ére Zana mellett alig néhány ember maradt. Hellepront akkor fájdalmas hangú levélben jelentette az eseményeket Károlyinak, a mai Moslavina községből, útban Verőce

70 felé. A megfogyatkozott létszám miatt az eredeti haditervet módosítani kellett. Eszék elfoglalására már nem gondolhattak. Sok ellenségük támadt: a horvátok, a szerémségi és a Száva mellett lakó határőrök mind ellenük fordultak, de a tolnai,

71 baranyai és bácskai menekült rácoktól is tartaniuk kellett. Verőce felé már a kisebb ellenállás irányába nyomultak. Hellepront akkor gyors segítséget kért Károlyitól.

72, 73 A segítségre számítva Hellepronték a gyülekező ellenség közelében is tovább nyomultak Verőce felé. A város kislétszámú német helyőrsége március 13-án megadta magát és csatlakozott a kurucokhoz. Verőcén a magyarokat a valpói plébános levélben figyelmeztette az alsóvidéki rácok mozgolódására. A bekerítéstől félve Hellepronték március 16-án Verőcéről sietve a páli révhez vonultak és a Szlavóniában szerzett zsákmányt is mentve, átkeltek Baranyába. A Szlavóniában járt kurucok további visszavonulása is zavartalan volt. A hozzájuk húzó mihóci parasztok és a biztosításnak visszahagyott 24 kuruc katona a páli révnél három napig feltartóztatta a rácokat.

74 Kollareck azt is írja, hogy a rácok csak lassan keltek át a Dráván. Rossz helyet is választottak, mert időközben a Dráva megáradt és a visszatorlódó víz felduzzasztottá a Pálinál befolyó mocsarat. Emiatt még napokig nem követhették a kurucokat,

75 igaz, nem is keresték velük az összecsapást. Zana és Hellepront csapata csak március 25-én hagyta el Siklóst. A várat nem adták fel. Martaléknak visszahagytak 300 parasztott és azt a 70 németet is, akik részben Bajáról csatlakoztak hozzájuk, részben a verőcei vár átadásakor álltak át. A főerő Pécs irányába menetelt. A városba nem vonultak be, csak kivonták a megszállókat. Ezekkel ment a szlavóniai hadjárat ideje alatt Pécsen tartózkodó Helleprontné is. Az előnyomuló rácoktól félő pécsi magyar polgárok egy része családostól követte a kurucokat.

76 A Baranyába és Szlavóniába küldött kurucok visszavonulását siettette Károlyi Bécs felé irányított fő támadásának az összeomlása is. Zanáék attól tartva, hogy a Muraköz felől felnyomuló horvátok és a Károlyi csapatait üldöző császáriak elvágják az útjukat, igyekeztek minél előbb Simontornyára érni. Időközben azonban a fegyelmezetlen és csak a zsákmánnyal törődő horvátok támadása is lelassult, akárcsak a Baranyába betört rácoké. Zanáék még zászló alatt maradt kurucai, a háromszáz szekérnyi zsákmányukat is mentve, zavartalanul visszavonulhattak Mecseknádasdon és Szekszárdon át Simontornyára. •