Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

Az írókból, újságírókból és lapszerkesztőkből lett képviselők háromnegyed része a régióban szintén függetlenségi párti volt. Csupán az orvos és mérnök foglalkozású önálló értelmiségiek vállaltak szabadelvű párti képviselőséget. Az újságírók szinte kivétel nélkül a függetlenségi párt elkötelezettjeinek számítottak a régióban. A papi rendhez tartozók egyharmad-egyharmad részben kormánypárti, függetlenségi és nemzeti párti képviselőkként tűntek fel 1875-1896 között. A régió összes képviselői között 5,5%-ot tett ki részesedésük. Az egykori katonatisztekből lett képviselők ugyanakkor a Nemzeti és Antiszemita Párt soraiban jelentek meg, de csupán 1,8%-os aránnyal a vizsgált két évtizedben. A régió 1875—1896 között megválasztott képviselőinek mintegy 10%-a került ki a régión kívüli személyekből. Háromnegyed részükben nem a kormánypártot, hanem az ellenzéki pártokat képviselték, elsősorban a függetlenségieket. A „kívülről hozott" képviselők legnagyobb része a Szabadelvű Párt esetében magasrangú tisztviselő volt: egykori miniszter, miniszterelnök, de legalábbis főispán, alispán stb. Ezeknek csak igen kis töredéke fordult szembe az általuk korábban képviselt államhatalommal ellenzéki képviselőként. A függetlenségiek azonban a kormánypárttól eltérően sokkal nagyobb súlyt helyeztek a régión kívüli országos tekintélyű aMenzéki képviselőjelöltek megválasztására. Közöttük leginkább újságírókat, lapszerkesztőket és ügyvédeket találunk. A függetlenségi képviselők 14,5%-át ezek a képviselők alkották. A többi ellenzéki pártnál az „idegen" képviselők aránya elenyészőnek tekinthető. Ha a régión belüli különbségeket vizsgáljuk, megállapítható, hogy a Szabadelvű Párt képviselőinek többségét Tolnában és Baranyában a hivatalnoki, tisztviselői rétegek képezték. Somogyban azonban a birtokos és papi elem is szerepet játszott. A függetlenségiek birtokos képviselői bázisa Somogyban volt a legerősebb, majd Baranyában. Tolnában azonban a tisztviselői kar is jelentősebb szerephez jutott, elsősorban az ellenzék oldalán, de képviselői számát tekintve jóval elmaradt a kormánypárti képviselőséget nyert hivatalnokság mögött. Az ellenzéki (jórészt függetlenségi) ügyvédek és újságírók elsősorban Baranyában nyertek képviselőséget, míg Tolnában a legkevésbé. A Nemzeti Párt talaja leginkább Somogyban volt szilárd, majd utána Baranya következett. Tolnában ugyanakkor 1875-1896 között a Mérsékelt, az Egyesült Ellenzék, illetve a Nemzeti Párt egyetlen mandátumot sem szerzett két évtized alatt. Az Antiszemita Párt az 1380-as években a régióból összesen 6 képviselőt juttatott be a képviselőházba, de súlyúk a megválasztott képviselők összességéhez képest elenyésző volt. Még leginkább Somogyban és Tolnában játszottak politikai szerepet. Képviselői a földbirtokosok, az ügyvédek, a bírák és katonatisztek közül kerültek ki. A pártonkívüliek — jórészt földbirtokosokból lett képviselők — főként Baranyában és Somogyban folytattak közéleti tevékenységet. Az 1896. évi délkelet-dunántúli választások eredményeit tekintve a 22 megválasztott képviselőnek 41%-a a kormánypárt, 46%-a a függetlenségi, 9%-a a Nemzeti Párt és 4%-a a pártonkívüliek sorait gyarapította az új képviselőházban. Amíg azonban a Szabadelvű Párt képviselőinek csak ?%-a került ki a régióból, addig a függetlenségieknek kereken egyötöde, a nemzeti pártiaknak 6%-a és a pártonkívülieknek 10%-a. A Néppárt intenzív választási hadjárata ellenére sem tudott a régióból egyetlen képviselőt bejuttatni a parlamentbe. A régió képviselőinek foglalkozási megoszlását az 1896. évi választás eredményei alapján pártonként az alábbi táblázat mutatja be: