Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében
— Andretzky (— József: Baranyavármegye nemesei. Pécs, 1909) felsorolja a nemes családokat Nagy-Vágyon (sic!), közöttük található egy Szabó család (109. I.). 27 Az „ordinánc" a korabeli szóhasználat szerint a vármegyének járó közmunkát jelentette. Másként „hetelés"-nek is nevezték. (BmL. Kgy. 1025/1848.). A közmunkát az 1844. IX. tc. szabályozta. A kopácsiak nem a közmunka ellen panaszkodtak, hanem a közmunka címén követelt jogtalan munkák ellen (kaszálás, gyűjtés stb.). Épp a megsokasodott hasonló jellegű jobbágypanaszok hatására mondta ki a kopácsiak instanciája után néhány évvel később született törvény, hogy ingyen közmunkákat csak néhány meghatározott esetben (közlekedési utak, hidak készítése, vízszabályozás stb.) lehet igénybe venni (12. §). 28 BmL. Kgy. 1025/1848. 20 BmL. Megyei törvényszéki jegyzőkönyvek: 406, 538/1843. 30 BmL. Kgy. 1025/1848. 31 Az uradalmi fakereskedést panaszolva említették a jobbágyok, hogy az uradalom Mohácsról Pestre és ,,több előkelő helyekre, jelesen Klopfinger Pintérnek" hordatja a fát. — A jobbágyok nem kereskedhetnek, hanem az uradalomtól kell megvásárolniuk a hiányzó famennyiséget. — A zsellérsérelmeket hangsúlyozta az a panasz is, miszerint sokan nem tudván vásárolni, törvénytelen eszközökre szoríttatnak (lopások), másoknak még gyümölcsfájukat is ki kell vágniuk. 32 A kopácsiak arra hivatkoztak, hogy az alsóbaranyai lelkészek, így a laskói esperes sem kérte az ezüst pengőpénzbeni fizetést. (Egy 1819-ből származó szerződésokmányt csatoltak panaszlevelükhöz. Ennek 2. pontja kimondta, hogy „minden fizető személy ád 15 krajtzárokat szalonnára, sóra stb. 10 forintot", keresztelésért 21 kr-t, esketésért 1 forintot kellett fizetni). Bár a szerződések nem hangsúlyozták a váltóban történő fizetést, a jobbágyok az egész vidék szokására hivatkoztak, miszerint mindig váltóban fizettek. (A váltópénzzel kapcsolatban lásd I. Ferenc 1811. febr. 20-i és 1816. jún. 1-i rendeleteit. Magyarország története 5/2 köt. 1252, 1255 I.). 33 BmL. Kgy. 1025/1848 (2617, 2618/1844. Az 1844. júl. 30-i vármegyei közgyűlésből). 34 BmL. Kgy. 1025/1848 (1838/1844); Az 1844. júl. 30-i vármegyei közgyűlésből: 2617, 2618. sz. 35 Még 1839-ben Kopács, Daróc és Laskafalu községek együttesen panaszt adtak be a vármegyének: a dárdai töltés elkészítésével az ő kaszálóikat és legelőiket a víz elborítja, ezért kérték a megyétől, hogy a Duna mentén a laskói töltéstől a Dráva torkolatáig közerővel egy töltést emeljen. A községek feltételekhez is kötötték a töltés elkészítését: — ha a töltésen károk esnek, őket ezért ne bírságolják; — az uradalom az árendába adott majorsági puszták béreit nagyobbra ne emelhesse. A vármegye által kiküldött vizsgáló bizottság szerint a „töltésvonal sikeresen nem orvosolhatná a bajt", ezért legjobb lenne, ha az uradalom ajánlatát fogadnák el. Az uradalom földmérője szerint a munkák 14 000 vont ölekből állnának és 450 000 napszámot vennének igénybe. Ilyen feltételek mellett a községek kijelentették, hogy „nekik töltés nem kell". Ekkor a megye az ügyet megszűntnek nyilvánította. A jobbágyok mostani panaszlevelükben (1844) az üggyel kapcsolatos bizonyos félreértésekről mondtak véleményt. — BmL. Kgy-i jegyzőkönyvek: 1839. nov. 5-i kgy.: 3502. sz.; 1844. júl 30-i kgy.: 2710, 3061. sz. 36 BmL. Megyei törvényszéki iratok: 402/894/1845. 37 Az öt kopácsi jobbágy tanúvallomásából vagyoni állapotukra is fény derül (BmL. Megyei törvényszéki ir. : 402/1845): teleknagyság lovak száma szarvasmarhák sertések száma szőlő nagysága (és helye) Soríró István 2/4 4 6 15 6 kapás 63 éves 2/4 a Szőlőhegyen Szálai József 2/4 3 13 10 15 kapás 43 éves Sepsén Dömse András 1/4 5 4 — 8 kapás 39 éves Máthé István 2/4 6 4 9 5 kapás 46 éves Varga Áron 2/4 7 4 10 7 kapás 47 éves