Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében

szemben: esküdtségéből törvényesen zárta ki, mint bűnt elkövetett személyt, majd jóformán megdicsérve Seyt, hogy az a korábbi alispán Szálait fölmentő rendelkezését csak tudomásul vette, helyeselte Szálai megfenyítését. Szálai „makacssága, engedetlensége és illetlen magaviselete miatt érdemlegesen bűnhődött". A vizsgálatot tevő alispán itt nem feledkezett meg a vádlott régi „bűnéről" sem: Szálai már korábban is lázítóként lépett fel, mikor 1839-ben a bellyei és laskói elöljárókat a faizás iránt a kopácsiak részéről támasztott panaszos levél aláírására unszolta, és őket is rábírta panasztételre, majd amikor a bellyeiek és laskóiak elálltak panaszaiktól, őket Szálai „málészájúaknak csúfolván szidalmazta". A kopácsi községnek ügyvédjére vonatkozó kérését az alispán egyszerűen elutasította, mondván, hogy Szabó Péter ügyében a múlt megyei közgyűlés már határozott. Ez a határozat pedig rövid úton elintézte a jobbágyok ügyvédjét. Szabót csalónak, a jobbágyok ámítójának bélyegezte, aki pénzt csalt ki tőlük, amiért csak hitegette őket. Az ügyvéd a büntetett Szálait pártolta az uradalom ellenében, az új esküdteket pedig visszautasította a hitletételtől. A múlt évi bírót, Kettős Jánost a főszolgabíró elleni hamis tanúzásra akarta rábírni. Mindezekért a határozat Szabó Pétert megyei tiszti fenyítőszék elé rendelni javasolta. A választmányi jelentéshez mellékelte az alispán a Szabó ügyvédre fordított kopácsi költségeknek hiteles másolatait.. A vizsgáló választmánynak Majláth alispán által 1843. április 1-én készült jelentését a vármegye közgyűlése június 2-án vette tárgyalás alá. A végső határozat indoklása néhány apró változtatástól eltekintve megegyezett az alispáni jelentés szövegével. A határozat kimondta: „A tellyesített vizsgálat eredménye szerént ezen gyanúsítgatásokból származott panasz alaptalannak nyilváníttatván - tudományul vétetik; az irományok a levéltárba tétetni rendeltetvén." A vármegyei vizsgáló választmány még a vizsgálat alatt „engedetlenséggel és némü némü buzdítgatásokkal" vádolta meg Szálai József kopácsi lakost, a járásbíró által a megyei törvényszékre rendeltette, védőjéül a tiszti főügyvédet bízta meg. Szálait a törvényszéki vizsgálat alatt minden eszközzel igyekeztek megtörni. Tanúkat állítottak ellene, hosszú ideig várakoztatták egy-egy tárgyalás előtt, fogva tartva. A vád ellene bujtogatás és engedetlenség volt. A vármegyei nemes ítélőbírák sérelmüket, a különösen veszélyesnek ítélt és az alispán által is említett konspirációs tevékenységet —, a Kopács környéki községek egységes fellépésének megszervezését az uradalom ellen - is felhozták Szálaival szemben. Megismételték az esküdtségével kapcsolatos vádakat. Szálai az egész per folyamán szilárdan, állhatatosan viselkedett, a bujtogatás, lázítás vádjait tagadta. Végül több mint négy hónapi fogvatartás után 1843. szeptember 19-én hozott ítélettel, mivel „esküdtti helytelen foglalkozás tényeiért már elegendőkép lakolt", felmentették és a törvényszék színe előtt ..megdorgáltatni és azután szabadon bocsájtani rendeltetett". Meghurcolásával a vármegye nem ért célt. Sem megtörni, s így a maga oldalára állítani, vagy legalább semlegesíteni nem tudta, sem pedig jobbágytársainak ellene hangolását nem érte el. Az ítéletszövegben a bírák maguk is beismerték, hogy a vádlott a tanúk vallomása szerint nem bujtogatott, hanem a kérelemlevél benyújtására „biztatott".29 A kopácsi jobbágyokat a vármegye ítélete perükben nem hátráltatta meg. Mivel más választásuk már nem volt, a legfelsőbb helyhez fordultak. Egy minden eddiginél terjedelmesebb, részletezőbb, jól szerkesztett és fogalmazott panaszegyüttest adtak fel a kopácsiak, melyet egyenesen „Császári és Királyi Felségéhez" címeztek, 1843. augusztus 8-án.

30 A panaszlevél összeállítója és fogalmazója is