Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején
Iától 1732-ig Nesselrode Vilmos Ferenc ült. Öt a császár nevezte ki katonai érdemei jutalmául, bár nem volt felszentelt pap. A pécsi püspökséggel egyidőben a székesfehérvári prépostságot is ő vezette. A kortársak szerint túl sokat foglalkozott a kutyáival és a lovaival. 25 A vármegyei tisztségeken csak a neki vakon engedelmeskedő, mint írják: „szolgáit" tűrte meg. A helyi zsarnokok mindenkori szokása szerint, ha nem érezte magát biztonságban a székhelyén, elmenekült. Ezt tette a szabadságharc kitörésekor is, akárcsak tíz évvel később, 1713-ban, amikor a pestis tört Pécsre. 20 Az elmenekült püspök helyett a város ügyeit 1704-ben is a tiszttartója ellenőrizte, mint teljhatalmú megbízottja. Háború, vagy járvány idején a város védelmét érintő döntések végrehajtása előtt is a püspöknek, illetve annak a teljhatalmú megbízottjának a beleegyezését kellett kikérni. A Szigetváron székelő kerületi katonai parancsnok is a püspökön, mint a földesúron keresztül továbbította a Pécsre vonatkozó rendeleteit a város tanácsához. Később, 1713-ban a pestis idején a püspöki tiszttartó a járvány leküzdésére hozott határozatokról folyamatosan beszámolt a Székesfehérvárra menekült urának. Az eddig említettek alapján feltételezzük, hogy 1704-ben a császárhű, német püspök távollétében, félve a későbbi számonkéréstől, a tiszttartó nem engedte meg a város átadását a kurucoknak. A vezetési módszereiben katonás püspöktől a másik földesúr, a káptalan is tartott, ezért a kanonokok, mint testület sem merték vállalni az árulás későbbi vádját. A város tanácsa a földesúr beleegyezése nélkül nem nyithatta ki a kapukat. Az itt tartózkodó császári katonaság, bármilyen kis erő volt is, a város puccsszerű átadását egyébként is meg tudta volna akadályozni. A családos és vagyonos polgárok a bizonytalan kimenetelű hadjárat idején, márcsak a későbbi megtorlástól tartva sem vállalhatták a puccs kockázatát. Igy a veszélyes helyzet kilátástalanságát jól értékelő lakosok is tétlenségre kárhoztatva sodródtak a pusztulásba. Valószínűleg szintén a tiszttartó és a káptalan félelem diktálta, apolitikus, merev magatartása miatt nem küldött Pécs tanácsa még felszólításra sem hűségnyilatkozatot Rákóczinak 1703. decemberében, Simontornya elfoglalása után. Sándor Lászlóék Pécs körülzárása után ezt is felhánytorgatták a császár hűségén maradt város tanácsánok, mégpedig az ultimátumuk legelső pontjában. 27 A kurucok 1704. február 1-én érkeztek Pécs alá. A város katonai parancsnoka alábecsülte a laza rendben idevonuló kurucok erejét és katonáival kicsapott a városból. A műveletnek döntő sikere nem volt. Annyit azonban elértek, hogy foglyul ejtették a kurucok egyik parancsnokának, a Baranyában csatlakozott Hellepront Jánosnak a haddal együtt vonuló feleségét és gyermekeit. Pécs ezzel a „huszáros", de mégiscsak elhamarkodott akcióval az egész kuruc hadoszlopnak a tudomására hozta, hogy ellenségként várja őket. Sándor László ezután a várost körülzáratta és még aznap, február 1-én elküldte a Rákóczi hűségére térni nem akaró Pécs tanácsának a kivetett sarc jegyzékét. A sarc tételeinek a felsorolása után a további egyezkedés előfeltételeként Hellepront családjának a kiadását követelte, a poggyászukkal együtt. Az utolsó mondatban Sándor fenyegetően hivatkozik egy neki korábban kiadott parancsra. Ebből mindenki megérthette, hogy a kor hadviselési sxokása szerint felprédáitathatja az ellenálló várost, megengedheti a gyilkolást és az erőszakot is. Hogy volt-e ilyen parancs? — nem tudjuk. Károlyi később, az önéletírásában azt állította, hogy Zona és Sándor László az ő tudomása és parancsa nélkül indult Pécs ellen. Általános érvényű parancsot azonban kaphattak a fővezértől. 28 A sarc hatalmas volt és jóval meghaladta Pécs lakosságának az anyagi erejét. Kivetésekor azonban még közbe-közbeszólhatott a provokáció miatt érzett friss harag is, nemcsak a zsákmány iránti éhség diktálta.
