Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében

rajzi-gazdasági helyzete sajátosabbá is tette e községek úrbéri pereit az ország más vidékeinek jobbágypereinél. A bellyei uradalom az 1830-as évek közepén kezdte meg birtokainak regulációit. Egyidejűleg fokozta egyéb földesúri haszonvételeit. Az erdőket, nádasokat, vizeket kizárólagos tulajdonába vette. Ezeken nagyarányú termelést folytatott. Termeivényeit igyekezett áruként eladni. Kihasználta a Duna és Dráva természetes víziútjait, bekapcsolódott az országos árukereskedelembe. Tudatosan törekedett a paraszti árutermelés visszaszorítására. Átgondoltabb munkaerőpolitikát folytatott; bérmunkát nagyobb arányban kezdett alkalmazni idegen uradalmak községeinek munkaerőit felhasználva. A csak jogilag allodizált földterületeket magas haszonbérért adta át jobbágyainak használatára. Mindezek az intézkedések egy sor drávaszögi község heves ellenállását váltották ki. így a gazdasági érdekkülönbségen alapuló ellentétek társadalmi feszültség forrásaivá is váltak. A jobbágy-földesúr összeütközések kimenetelében döntő tényező volt az állami végrehajtó hatalom állásfoglalása. Ez pedig Magyarországon, a feudalizmus végső szakaszában a nemesi vármegye politikájának szűrőjén keresztül érvényesült csak. A Baranya vármegyei közigazgatás a baranyavári (később dárdai) járás főszolgabírója által szerzett érvényt akaratának a Drávaszögben. A járáshoz tartozó két nagy uradalom (a dárdai és a bellyei) gazdasági és politikai hatalma természetesen jelentősen befolyásolta a járási főszolgabíró állásfoglalásait. A hatalom alárendeltjei, a jobbágyok legföljebb a főszolgabíró szubjektív jóindulatában, esetleg liberális nézeteiben reménykedhettek érdekeik érvényesítéséért folytatott harcuk kimenetelét illetően. A Drávaszög legdélibb csücskében fekvő Kopács község is panaszok sorozatával élt földesura, a bellyei uradalom ellen 18. századi előzmények után a 19. század harmincas éveiben. Majd e panaszok és az uradalom, illetve Baranya vármegye válaszintézkedései nyomán az 1840-es években úrbéri perré terebélyesedett a jobbágyok és uraik közötti háborúskodás. A per csúcspontja az 1843-as év volt, de a feudális bírósági eljárások igencsak döcögő tempója miatt a per elhúzódott egészen 1848-ig. Jelen dolgozat célja, hogy e hosszadalmas perfolyamat elemzésén keresztül bemutassa a 19. századi Magyarország egyik leghatalmasabb és legmodernebb gazdálkodással bíró uradalma, és annak egy kis-közepes községe, Kopács között létrejött gazdasági-politikai konfliktus történetét. A tanulmány elemzi a három eltérő helyzetű, más jogokkal, lehetőségekkel rendelkező gazdasági és hatalmi tényező - az uradalmi szervezet, a jobbágyság és a közöttük közvetítő nemesi vármegye egymással való kapcsolatait; erőviszonyaikat, kölcsönhatásaikat. Azt vizsgálja, hogy milyen eséllyel, lehetőségekkel veszik fel a harcot az érdekvédelemért és -képviseletért a minden jogot és hatalmat nélkülözők egy kiváltságokra épülő hatalomkoncentrált rendszer ellenében. Mindkét (-három) fél politikai cselekvésének eszközeit, módszereit kutatja. A dolgozat eközben a Kopács községbeli jobbágyok 19. század eleji gazdasági helyzetét, és elsősorban politikai arculatát jellemzi. Ezen írás egy nagyobb, hosszabb lélegzetű tanulmány rövidített és némileg átdolgozott változata. Főként az úrbéri per politikai vonatkozásaira, fordulataira, menetére koncentrál, a jobbágypanaszok gazdaságtörténeti eredőit csak érinti.