Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Ódor Imre: Baranya nemesi társadalma a francia háborúk korában

megyei bandériumokat alkotva. 1800-1801-ben 36 ezer embert mozgósítottak, köztük 10 ezer lovast; a megye felkelői ekkor 673-an voltak, 205 lóval. Az 1805. évi háború alkalmával az inszurrekció tervezett létszáma 45 ezer volt, de a hadiesemények miatt csak részleges mozgósításokra került sor, a harcbavetés ezúttal is elmaradt. Baranyát 936 gyalogos és 347 lovas állítására kötelezték, melyből az említett okok miatt 802 gyalogost és 290 iovast állított ki.

36 E három felkelés létszámát arányos telekkatonaság kiállításával, toborzás útján, valamint önkéntesekkel biztosították. A megyében is világosan kivehető e gyakorlat, tükrözve egyúttal a hadszervezési forma válságát is, hiszen a nemesség saját „intézményében" már szinte csak jelképesen képviseltette magát. Az érdektelenség és természetesen az ígéretek be nem tartása vezetett a pécsi zendüléshez, 1798 januárjában.

37 A nemesi felkelés megreformálására több érdemi javaslatot kínáltak ebben az időszakban,

38 de a hiányosságok orvoslására, a harcképesség növelésére az 7808. évi országgyűlést megelőzően nem születtek határozatok. Az 1808-as esztendő európai eseményei már előrevetítették az újabb osztrákfrancia háború lehetőségét. Az országgyűlés pénz és újonc megajánlásával és az inszurrekció minden eddiginél alaposabb szabályozásával egyértelműen a háborús készülődést szolgálta.

39 A megye követei - Kajdacsy Antal alispán és fCapuváry Károly táblabíró - minderről folyamatosan küldték részletes tudósításaikat.

40 A „felkelési törvény" egész sereg tennivalóval látta el a megyéket: a felkelők összeírása, szemléje, gyakorlatoztatása, a felszerelés és élelmezés biztosítása és mindenekelőtt a költségek előteremtése, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Különösen ez utóbbi bizonyult kemény feladatnak. Az év végén a főispán (Végh István) szokásától eltérően még egyszer lent járt a megyében, hogy a törvények végrehajtására buzdítson. A megye ekkor (dec. 20.) foglalkozott érdemben először a felkeléssel. Külön választmány alakult és elrendelték a nemesek járásonkénti összeírását,

41 eleget téve az előírásnak, miszerint ,, . . . Annálfogva minden törvényhatóságnak kötelessége leend, hogy a kebelbéli nemeseknek és a kiket a törvény e nevezet alá foglal, pontos lajstromát készítse el, és három évenkint igazítsa k/."

42 Az összeírás mechanizmusát az 1808. évi törvény (2. és 3. cikkelye) rögzítette; ennek értelmében nem egy, hanem legalább két lajstromnak kellett elkészülnie. Az elsőnek, a megyében élő összes kiváltságost (természetes és jogi személyt) nyilvántartásba kellett vennie, mégpedig a fegyverfoghatóság szempontjait, és az előírásokat szem előtt tartva.

43 Az aprólékos, felelősségteljes munka a főszolgabírók irányításával, járásonként zajlott, és az összesítések beterjesztésével zárult. Baranyában e művelet 2-3 hetet vett igénybe.

44 A második összeírás már kizárólag a felkelési alkalmasságra koncentrál és mivel az első szemle alkalmával készül, feltünteti az időközben bekövetkezett változásokat (elhalálozás, felmentés stb.).

45 Ez a névjegyzék kerül aztán a nádor elébe, immár egy új szemponttal kiegészülve. E lista ugyanis feltünteti a leendő felkelők vagyoni (éves jövedelmi) viszonyait; ez alapján kerül sora megyék felkelési létszámainak, fegyvernemekbe osztásának megállapítására és a főtisztek kijelölésére. Ez utóbbi összeírások országos összesítésére, annak jelentőségére már jóideje felfigyeltek, a megyei kimutatások hasznosítására vizont alig van példánk.

40 Az elsőként említett, szociológiai adatokban sem szűkölködő megyei összeírások feltárása és elemzése minden bizonnyal elősegítené egy megbízhatóbb kép kialakítását a 19. század eleji nemességről. A következőkben Baranyában erre teszünk kísérletet.