Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Cseresnyés Ferenc: A közmunka szabályozásának főbb állomásai Baranyában a 19. század második felébein

annak, hogy a vonóállattal rendelkezők egyben háztulajdonosok is voltak. így a táblázat a csak házzal rendelkezőkről szól. 1853 és 1872 között, a már említett járási határváltozások ellenére, a növekedés egyenletesnek mondható. Ezzel szemben 1872 és 1887 között az átlagtól két járásban jelentős eltérés mutatkozik. A dárdaiban jóval az átlagot meghaladó, a pécsváradiban viszont mélyen alatta maradó. Pedig rövidebb periódusról van szó — 15 év — és a közigazgatási határok sem változtak közben. Erre magyarázatot a további kutatások adhatnak. 3. A hazátlan adózók számának alakulása: Járások neve 1853. 1872. 1887. Növekedés %-ban 1853-1872. 1853-1887. Dárdai** 661 2813 2 570 325,6 288,8 Mohácsi 1 193 2 007 1 635 68,2 37,0 Pécsváradi 695 845 1 029 21,6 48,0 Mágocsi** 1 176 1 69? 1 860 44,5 58,2 Szentlőrinci 492 2 767 1 825 462,4 270,9 Siklósi 442 2 457 2 886 455,9 552,5 Pécsi 549 810 765 47,5 39,3 Baranya megye összesen : 5 208 13 398 12 570; 157,3 141,4 Egyelőre válasz nélkül kell hagynunk azt a felvetődő kérdést is, hogy minek következtében nőtt meg ugrásszerűen 1853 és 1872 között a szentlőrinci, a siklósi, s a dárdai járásban a hazátlan adózók száma. (4,5, ill. több mint háromszoros növekedés I) Egyedül a dárdai esetben hivatkozhatnánk a járási határváltozásra. Csakhogy relatíve, az említettek közül éppen itt a legkisebb a növekedés. A siklósi járás határa nem változott 1853 és 1872 között. A szentlőrinci pedig nemhogy nem nőtt ebben az időszakban, hanem öt községgel csökkent. Kolta János, a Baranya népesedéséről írott könyvében a földrajzi viszonyokkal magyarázza az említett járások lélekszám-emelkedését. ,,A népesedés aránya a Dráva árterületéhez tartozó, sík sellyei és szigetvári járásban volt a legmagasabb.'- Azután sorrendben a nagyobbrészt sík siklósi, sásdi és mohácsi járás következik és legalacsonyabb a hegyes pécsi és pécsváradi járásban. A domborzati viszonyok és a népesedés közötti összefüggés tehát ebben a korszakban még kétségtelen."

13 Mivel nem biztos, hogy a szaporulat kizárólag a hazátlan adózók számát növelné — nem közvetlen az összefüggés —, a fenti vélemény csak támpontot adhat. Ezt bizonyítja a következő időszak adózói számának alakulása is. 1872 és 1887 között a korábbi időszak három éllovasa közül egyedül a siklósi járásban növekszik tovább a hazátlan kötelezettek száma. Nem is akármilyen mértékben, közel száz százalékkal. Holott ugyanezen időszakra Kolta adatai éppen a siklósi járásban mutatják ki a legalacsonyabb lélekszámnövekedést, a sellyei mellett.

14 Megfordítva: a népesedés szempontjából a legkedvezőbb képet mutató szentlőrinci, mohácsi, pécsi járásokban jelentős visszaesés következik be a hazátlan adózók számában. A hazátlan adózók számának visszaesése mögött több okot feltételezhetünk. A tulajdonossá válást (ház, vonómarha), relatíve lassúbb szaporulatot, az általános gazdasági fellendülést.