Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Füzes Miklós: A nemzetiségi oktatás fejlődése a Délkelet-Dunántúlon 1949-1972.

rint Somogydöröcskén 15 német származású tanuló szívesen tanulná anyanyelvét. Kaposfőn a tanú Iák 60 százalékát németnek tartotta, de információja szerint a szülőik tartózkodtok a nyelvoktatástól. Ennek megállapítására vizsgálatot kért. Az elvégzett vizsgálatokat követően a> megye álláspontja alig változott. Somogydöröcskén személyzeti probléma miatt nem valósították meg a javaslatot. Az oktatás elvégzésére 'kiszemelt személynek nem adtak erre vonatkozó oktatási engedélyt. Nem tudtak oktatót biztosítani a Szülőkön jelentkezett 80 tanulónak sem. Ladon a szervezés folyamatban volt, 30-40 tanulóra számítottak. A szervezési gondok 1958 novemberében újra jelentkeztek. Somogydöröcskén a nemzetiségi nyelvoktatást minden valószínűség szerint elvetették, mert idegen nyelvoktatást és nem nemzetiségi oktatást kértek. Ecsenyben sem folyt nemzetiségi oktatás, a szülők ugyanis nem kérték. Idegen nyelvként az orosz nyelvet vezették be, ami ellen senki sem emelt kifogást. A minisztérium e döntésekbe nem nyugodott bele. Véleménye szerint a szülőket nem kellett minden évben újból megkérdezni, ezért a korábbi döntések alapján a két utóbbi 'iskolában kérte a nemzetiségi nyelvoktatás folytatását. A rendelkezésre álló adatok szerint a megye Ecsenyben szakkör működését engedélyezte. A későbbi adatokból következik, hogy nemzetiségi oktatás egyik községben sem jött létre.

3

"' A német nemzetiségii nyelvoktató iskolák szervezésiének üteme viszont Tolnában ekkor érte el tetőfokát. Pariban 1958. augusztus 10-én tartottak szülő'i értekezletet, ahol 47 szülő 52 tanuló részére kérte a nyelvoktatást. Kérelmükről az iskola vezetősége által előkészített, aláírásukkal ellátott nyilatkozatot adtaik. A minisztériumtól a működési engedélyt természetesen megkapták.

3,i A már megkezdett tanítás ala^t jelentkezett erőteljesebben a szülők igénye, majd ezt követően gyorsult fel a szervezés is. Kakasd általános iskolájának igazgatója jelentette a megyei művelődésügyi osztálynak, hogy a rendtartás 6. §-a értelmében 35 egy nemzetiségihez tartozó (német) tanköteles szülője kérte, hogy anyanyelvüket kötelező tantárgyként oktassák. Az igazgató tantervi, órarendi, személyi nehézségek miatt a már folyó tanévben a bevezetést nehézkesnek tartotta. Véleményét a megyei osztályvezető nem osztotta, alz igényt a minisztériumnak úgy továbbította, bogy az kielégíthető, mert a legfontosabb személyi és tárgyi feltételek biztosítottak. Valószínű, hogy azokat saját 'hatáskörében megoldotta. A minisztérium a működési engedélyt megadta.

37 Felmérés jellegű nyilatkozattételre került sor Várdombon a szülői értekezleten, ahol a német nemzetiségi nyelvoktatás „lehetőségét" kérő nyilatkozatot a jelen levő 37 szülő aláírta. A miinisztériu'm a nyelvoktató iskola működését már a folyó tanévtől engedélyezte.

38 A tanév elejéin kapcsolódott be a szervező m unkába a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége. Megkereste a minisztériumot és közölte, bogy Gyönkön és Györkönyben tudomása szerint a szülők kérik a nemzetiségi nyelvoktatást, de az még nem iinld'ult meg. A megvalósítást Gyönkön, úgy véljük, az iskolavezetés szemléleti problémája késleltette. Valószínű, hogy a korábbi tapasztalatokon alapuló óvatosságukat a politikai következményektől való félelem befolyásolta'. Az iskolavezetés szervezési munkáját vizsgálva joggal juthatunk erre a következtetésre. Az 1958. október 24-én tartott szülői értekezleten 63 szülő vett részt. Előzőleg az osztálynapló alapján kijelölték azokat a tanulókat, akik származásuk és egyéb körülmények alapján jogosultak arra, hogy gyermekeik részére a német nemzetiségi ínyelvoktatást kérhessék. A nevelő testület tanulónként meg állapította a jogosultságot, az érdekeltek neveit jegyzékbe foglalta. A kétes esetekről külön jegyzéket készítettek. Mind-